Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Arad megye 1561
ARAD MEGYE 1561 Arad megyét 1550-től kezdve sorozatosan pusztították az átvonuló seregek. 1551 és 1552 folyamán — a legsúlyosabb következményű hadjáratok idején — a megye várai török kézre kerültek. A hódoltság azonban még az évtized végére sem volt teljes, és amíg a szomszédos Gyula, Jenő meg Világos vára magyar kézen maradt, addig a behajtandó aradi rovásadóról is időről időre jegyzékek készültek. Az 1561. évi összeírok 1 mindamellett már csak egy nagyon meggyérült népességű és megritkult településhálózatú megyében működhettek. Nem voltak tekintettel az egykori megye kelet felé messze (egészen Hunyad megyéig) elnyúló szakaszára, a Gyárak—Radna vonaltól keletre; az ottani Maros-völgyi településekre éppoly kevéssé, mint az alig lakott hegyes-erdős vidékre. A megyének dél felé egykor messze a Maroson túl húzódó területéből — a későbbi Temes és Krassó megye északi sávjából, amely hozzávetőleg a Szécseny—Hódos vonalig s kelet felé annak folytatásáig terjedt — ugyancsak mellőzték a Lippától keletre húzódó s az északi Marosparthoz sokban hasonló típusú részt; a Marostól délre fekvő táj nyugati felén pedig mindössze 17 települést vehettek számba, ami reálisan tükrözi ennek a nagy kiterjedésű tájnak az erős elnéptelenedését (Lippát sem találjuk meg a jegyzék helységei közt). Kedvezőbb volt a helyzet a Marostól északra fekvő síkvidéken, de nem egy középkori település az ottani számbavételből is hiányzott már; a nyugati megyeszegély (Pécska vonalától) akkor Csanádnak volt része. A megye határvonala észak, azaz Zaránd megye felé Világos vára alatt húzódott nyugati, északnyugati irányban, s ez az állapot csupán Zaránd túlnyomó részének Aradhoz való csatolása (1741) után változott meg. A lehanyatlott Arad megyében az 1561. évi összeírok nem találtak 100 portán felüli birtokot. A 14 középbirtok közül (11—100 porta közt) az aradi káptalané, illetve préposté és Mágochy Gáspáré volt a legnagyobb terjedelmű. 38 olyan nemest (és egyházi intézményt) jegyeztek fel, amelyek legfeljebb 10 portával rendelkeztek. A birtokosok közül a nagyurak sorába tartozott Bebek György, utóbb erdélyi főkapitány, régi bárócsalád tagja, Liszti János, később kancellár és püspök, Pethő János, utóbb asztalnokmester (a hasonló nevő zászlósúr fia), két birtokostárs testvérével, valamint a bárói méltóságot is nyert Kerecsényi László várkapitány és Mágochy Gáspár főispán. A századforduló körül került a magyar bárói rendbe az egyik Dóczy, illetve az egyik Serényi, az erdélyi mágnások közé pedig a Barcsay család egy tagja. Paksy Lajosnak testvére lett 1560-ban báróvá. Helyi vezető középbirtokos famíliák voltak: az Ábránffy, a Baky, a Pongrácz, a Ravazdy, az Újlaky; Arad megyén kívül játszott kiemelkedő szerepet a Kátay, a Nadányi, a Vetéssy és Zeleméry család. 1 Az összeírás adatait közölte Márki S.: Arad és Zarándvármegye 1558—1565. Történelmi Tár, 1895. 358—363.
