F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
jövedelméből vélték fenntarthatni. Néhány alapítványt kezelt a Belügyminisztérium, köztük az igen tekintélyes tőkéjű Kiss—Jankovich-félét. A közalapítványi adminisztrációt ideiglenesen korábbi állapotában hagyták; a minisztérium szellemében történő átszervezésére nem is került sor. Erről részletesen lásd: F. Kiss 1987, 276, 451, 453. 28 A kormány e téren is új intézkedést kívánt bevezetni. Erről beszélt a pénzügyminiszter költségvetési expozéjában az országgyűlés előtt. Beér—Csizmadia, 770—771. — 1848-ig a nyugdíjak megállapításánál a XVIII. századi eredetű, igen bonyolult nyugdíjrendszer volt érvényben: a nyugdíjak kiszabásának rendjét királyi rendeletek és kiegészítő határozatok szövevénye határozta meg. A Mária Terézia-féle alap-normálét II. József idején és a következő évtizedekben számtalanszor módosították. — 1848-ban az új nyugdíjrendelet nem készült el, és a minisztérium is csak újabb részintézkedéseket tett. Részletesen: F. Kiss 1987, 144—145. 29 Itália nem volt egységes állam. Lombardia és Velence Ausztria fennhatósága alatt állt, de uralma kiterjedt a következő területekre is: Parma, Piacenza, Guastalla, Lucca, Modena, Toscana. A többi részen a nápolyi királyság, Piemont és az egyházi állam osztozott. Az olaszok az államegység legfőbb akadályát Ausztriában látták. 1848. január 12-én Szicíliában felkelés tört ki. A király (II. Ferdinánd) kénytelen volt alkotmányt adni. Az osztrák csapatok főparancsnoka, J. J. Radetzky februárban Lombardiában ostromállapotot hirdetett ki, és a pápától engedélyt kért, hogy Szicíliába vonulhasson csapataival. A bécsi forradalom hírére március 18-án Milánóban felkelés tört ki, amelynek során az osztrákokat elűzték. Lombardia városai egymás után vívták ki szabadságukat. Velence kikiáltotta a köztársaságot. Radetzky visszavonult. Ilyen körülmények között a hajók osztrák zászló alatt nem mertek az Adriai tengeren közlekedni. 30 Kossuth átirata Esterházy Pálnak arról, hogy a kereskedelmi hajók a magyar lobogót használhassák, ápr. 12. KLÖM XII. 6. sz. — Vörös Antal tévedése a kétszeri VI-os szám. Az ülésről Széchenyi 294—295. Elsősorban saját lelkiállapotát örökítette meg. Lényegesnek látszik, hogy a nap folyamán kétszer tanácskoztak: egyszer a miniszterelnöknél, másodszor a nádornál. A jegyzőkönyv az utóbbiról maradt fenn, de valószínűleg Batthyánynál is e témákról folyt a szó. 1848. április 15. 1 A felhívás április 16-án jelent meg. PH, 33. sz.; közli: Pap I. XXIV. sz.; Szeremlei, ápr. 16.1. 70—71. — Budapestre vonatkozóan külön: uo., ápr. 15. I. 68—69. 2 Az udvar az adminisztrátori rendelet (1844. nov. 11.) óta azoknak a főispánoknak a helyére, akik nem engedelmeskedtek a központi intézkedéseknek, főispáni helytartókat (adminisztrátorokat) nevezett ki. így kísérelte meg felülről a megyék ellenállásának letörését. Az adminisztrátori rendszer ellen az ellenzék heves támadást indított az 1847/48-as országgyűlésen. — Szemere belügyminiszter rendelete a PH 33. számában jelent meg. Szeremlei, ápr. 16.1. 71—72.; közli az 1848-ban kinevezett új főispánok névsorát. 3 Kelt 1848. március 18-án, megjelent a Slovenskje Národnje Novini-ben április 7-én. 4 A Habsburg-ház örökösödési törvénye; Magyarországon az 1723: I— III. törvények szólnak erről. 5 Név szerint: Szemere Bertalan, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Széchenyi István, Eötvös József. 6 Az „álladalmi titkárok", államtitkár elnevezést valószínűleg a korabeli fejlett polgári államok kifejezéseinek fordításából nyerték: secretaries of state, secrétaires d'état. Az angolban ez a miniszterek megjelölése, ezért fordul elő a 48-as iratokban oly gyakran a számunkra furcsa „alstátustitkár" megjelölés. Sőt, találkozhatunk teljes magyarításban a „helyettes államtitkár" kifejezéssel is. A miniszterekről szólva azonban soha nem használták a „secrétaires of state" értelmű fogalmat. Hasonlóan alállamtitkár (Unterstaatssekretär) a neve a frankfurti német kormány egyes tanácskozási jogú tagjainak. Angliában sem ismeretlen az „under-secretary of state" elnevezés. — Nálunk lényegében a miniszterek helyettesei, de ellenjegyzési joguk a miniszter távollétében — kivéve a külügyit — nem volt. Fontos szerephez jutottak a minisztérium 1848. őszi lemondása után: az OHB idején ők irányították az egyes minisztériumok adminisztratív munkáját.
