F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Bevezetés

ügyminisztériumi tanácsos és előzőleg az Országos Honvédelmi Bizottmány üléseinek jegyzőkönyvvezetője is volt. (Fülepp egyáltalán nem működött e funkcióban.) A fennmaradt eredeti fogalmazványok és jegyzőkönyvek, ill. kivonatok szerint a tárgyakat félhasábosan írták: baloldalt a tárgyalásra került ügyeket sorolták fel, jobboldalt a határozatokat tüntették fel. A fogalmazványok — valószínűleg a miniszterelnök által — jóváhagyott szövegét egy következő ülésen hitelesítették a miniszterek jelenlétében. Erre példa az 1848. április 20-i és a május 1-jei ülés 7., ill. 1. napirendi pontja. 1848-ből nincs teljes eredeti jegyzőkönyvünk, csupán kivonatok, de 1849. évi analógia alapján minden bizonnyal a miniszterelnök (és a nádor?) írta alá a letisztázott, hitelesített jegyzőkönyvet, és az álladalmi pecséttel szintén ellátták. A kezdeti időben születtek minisztertanácsi kiadványok is, amelyeket a miniszterelnökségen fogalmaztak, és az illetékes miniszter írt alá, de később ez leszűkült a tanácsi határozatra való hivatkozásra vagy — még később — átadta helyét a teljesen szakminiszteri intézkedésnek.

8 Természetesen, a miniszterelnöki iroda feladata volt a jegyzőkönyvek kivonatai hiteles másolatainak elkészítése is, amelyek több helyütt maradtak meg a minisztériumok anyagában, egyes esetekben pótolva az elveszett eredetit is. Széchenyi naplójából arra is lehet következtetni, hogy az ülésekhez előzetesen körözött napirendet készítettek — ha volt erre idő —, és ezt is a miniszterelnöki irodának kellett összeállítani. A minisztertanácsi ülések zavartalanságát a rendőri hivatal biztosította, amikor már volt ilyen. Érdekességként említhetjük meg, hogy a kormányzó pesti lakása előtt az utcát is lezárták láncokkal, hogy a kocsizaj ne nyomja el a bent ülők szavát.

9 Szerencsések lennénk, ha rendelkezésünkre állna a minisztérium tanácskozásainak légköréről, lebonyolításáról egy, a Jósikáéhoz hasonló leírás, aki a Honvédelmi Bizottmány üléseit örökítette meg egyik regényében az író-szemtanú és résztvevő hitelességével.

10 1848-ról olvashatjuk ugyan Széchenyi István naplójának bejegyzéseit, amelyek azonban nem a bemutatás szándékával íródtak; roppant szubjektívek, amellett töredékesek is. 1849-re vonatkozóan Vukovics Sebőre támaszkodhatunk, akinek visszaemlékezései nemcsak egyes fontosabb ügyekről, hanem a miniszterek magatartásáról, egyes események hátteréről, hétköznapi apróságokról is tájékoztatnak. Ő úgy érezte, hogy Debrecenben a minisztertanácsi ülések „őszinte szelleműek, az ügy győzelmébe oly teljes bizodalmúak" voltak.

11 Pesten elhidegült a kapcsolat a kormányzó és a miniszterek között. Ehhez a Vukovics által tett megfigyeléshez járuló adat: Kossuth egyik Görgeihez írott levele szerint a kormányzó még a minisztereket sem tartotta képesnek a hivatali titok betartására.

12 Rideg képet fest a tanácskozásokról Duschek, saját érzéseit is kivetítve a környezetre.

13