F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
4 Ez kormányzóelnöki iktatószám. Itt található annak a kísérőlevélnek a fogalmazványa, amellyel e kivonatot megküldték a minisztereknek. Görgei említett levele nincs itt, valószínűleg a minisztertanács irattárába került. 5 Ezt megelőzően felgyorsult a Honvédelmi és a Pénzügyminisztérium közötti vitát jelző levélváltás a katonai célú pénzösszegek kezeléséről és kiutalásáról. A Honvédelmi Minisztérium szerette volna elkerülni, hogy a legsürgetőbb helyzetekben a Pénzügyminisztérium kiutalására várjanak, a pénzügyiek viszont — a pénzügy egységesítése címén — igényt tartottak a kiutalások és a számadási felügyelet kézbentartására. Erről: Pm, Pénztári 1849. május—júniusi levelezés; F. Kiss 1987, 272 —273.; Vukovics plasztikusan idézi fel az ekörül kialakult vitát, 131—133. 6 A Pénzügyminisztérium időnként a maga szempontjai szerint járt el ilyen kérések esetén. Pl. június 2-án a Honvédelmi Minisztérium 800 000 frt-t kért egy tételben a budai hadipénztárhoz, amit a pénzügyiek a debreceni pénztárhoz utaltak, kisebb-nagyobb részletekben. Pm, Pénztári, 1849:8029., 8436. pü. sz. Júliusban viszont éppen 590 500 frt-t utaltak át folyamatosan a budai hadipénztárhoz. Állampénztár, 25. köt. fol. 323. A pénzügy a szegedi költözés miatt ragaszkodott a kisebb összegek kezeléséhez. A szállítóknak és iparosoknak is pl. utalványokat adtak, amelyek 3 hétre szóltak, és a naponta a hadi pénztárakhoz utalt összegekből fizették ki őket. Pm, Pénztári 1849:12069. pü. sz. 7 Erre példa: Uo. 1849:12012. pü. sz. júl. 8 Erre példa: Uo. 1849:12065. pü. sz. júl. 9 Bloch (Ballagi) Mór (1815—1891) Ev. gimnáziumi tanár, nyelvész, honvédtiszt. A 8146. számú kormányzói irat mellől hiányzó Görgei-levél talán nem véletlenül került innen máshová. A jegyzőkönyvi feljegyzés nem tartalmaz utalást a levél politikailag igen fontos részéről, részben azért nem, mert ülésen kívül folyt a heves vita e tárgyban. Az eseményről a miniszterek tájékoztatnak visszaemlékezéseikben. A levélben, amelynek másolatát a pénzügyi téma okán Görgei Duschekhez is eljuttatta, „a függetlenségi nyilatkozatot érdeme szerint egy nem igen megtisztelő melléknévvel [... ] illette" a hadügyminiszter. Görgey II. 123. Vukovics szerint pontosan az állt benne, hogy „miután a függetlenségi nyilatkozat a hadsereg tudta és beleegyezése nélkül hozatott [...] a függetlenségi nyilatkozat valamint nem elég okadatolva jelentetett ki, úgy puszta hang gyanánt el ne enyésszen," — ti. ezen igyekszik a hadsereg. Vukovics 130. Kossuth — aki nem tudott a levél másodpéldányáról — a minisztertanács üléstermének (ez Kossuth hivatali szobája volt) szomszédságában, közvetlenül az ülés előtt négyszemközt próbálta Görgeit rávenni a levél visszavételére. Heves vitájukat Kossuth rögtön félbeszakította, mikor a másodpéldányról értesült, és besietett az ülés színterére. A jelenlevő miniszterek a felolvasott levél szövegének elhangzása után hallgattak a Nyilatkozatot érintő részekről, mert Kossuth is hallgatott, holott Görgei nyíltan támadta meg a minisztérium működése alapjául szolgáló okmányt, amelyre esküt is tett. Vukovics szerint a miniszterek néhány héttel később biztosan nem hagyták volna Görgeit „érintetlenül". Uo. 132. Az ülés után a kormányzó és a miniszterek kölcsönösen szemrehányást tettek egymásnak a hallgatásért. Görgei később azzal indokolta „kíméletlen támadását", hogy a pontos pénzkiutalás kicsikarása volt a célja, s azt (látszólag) el is érte. Görgey II. 124. A vitát leginkább részletesen leírja: Vukovics 130—134., továbbá Görgey II. 123—124., Horváth III. 151—152.; Szemere II. 142—143. Utóbbi csak például hozza fel Görgei viselkedésének jellemzésében. 1849. június 16. 1 Haynau június 5-én végeztette ki a két tisztet, akik ellenemondtak Lipótvár feladásának. A halálos ítéletet rögtön a vár elfoglalása után (febr. 2.) mondták ki rájuk, de az addigi fővezérek nem hajttatták végre az ítéletet (Windisch-Grätz, Weiden). — Noha Görgei Mednyánszkynak személyes barátja volt, nem tartotta magát április 12-i kiáltványához, miszerint minden magyar hadifogoly tisztért három osztrákot áldoz fel, éspedig az Ausztriával való kiegyezés érdekében. Szeremlei II. 170 — 171. Közli. Tragor 167—169.
