F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
A magyar kormány tanácskozásaiban a többek által sürgetett amnesztiával kapcsolatban mindig felmerült a kétségkívül forradalmi jellegű vésztörvényszékek működésének szükségessége is; Debrecenben Hunkár Antal, Bezerédj István, Pesten Csány szólt az amnesztia mellett. Vukovics 104, 135. A kormány a „túlszigortól" (Vukovics kifejezése Ludvigh Jánoshoz június 8-án írt levelében hasonló tárgyban, IM, Elnöki 1849:110.) való félelmében, s minthogy amnesztiát a kritikus belső politikai helyzetben mégsem adhatott, ahhoz a megoldáshoz folyamodott, amellyel leginkább ellenőrzése alá vonhatta a rögtönítélő bíróság tevékenységét. Az ötlet az igazságügyminiszteré, aki a június 2-i minisztertanácsi üléstől kapott felszólítást a kérdés megoldására. Uo. Minisztertanácsi jegyzőkönyvi kivonat, jún. 7. — A megoldással lényegében minden miniszter egyetértett; az amnesztiát javasoló Csány indítványát visszavonta. Görgei visszaemlékezéseiben az amnesztia ellen foglalt állást (Görgey II. 122.), ezzel szemben Szemere azt állítja, hogy a korábban állandóan a guillotine-ról szónokló Görgei tárcáját az általános amnesztia elfogadásához kötötte. Szemere II. 71. — Sarlós 89—90. 2 Államügyészek, akiket még a Honvédelmi Bizottmány nevezett ki. 3 Még az egyedüli központi vésztörvényszék esetében is szükségesnek tartott az igazságügyminiszter és a kormány előzetes központi ellenőrzést a túlkapások elkerülésére. A felterjesztett iratok alapján az Igazságügyi Minisztérium döntötte el, hogy az ügy vésztörvényszék vagy rendes bíróság elé tartozik-e. — Május folyamán is a még működő vésztörvényszékeket a miniszter több rendeletben intette a törvényesség szigorú betartására. Horváth III. 101—102. 4 A kormányzó és Vukovics aláírásával június 20-i keletteljelent meg a rendelet június 21-én, Közlöny 137. sz. (Közli: KLÖM XV. 321. sz.) Ugyanebben a számban találhatók a kinevezések 19-i dátummal. A vésztörvényszék elnöke Szemere József lett, egyébként az országos törvényszék közbírája. Ez az ülés határozott Perczel Móric tábornok lemondásának elfogadásáról. Perczel ezt megelőzően „a leghóbortosabb szellemben" (Vukovics 119.) viselkedett; több sikeres ütközet után felbátorítva érezte magát, hogy „a kormányt fenyegető, a törvényt sértő nyilatkozatokat" tegyen; felsőbbséget el ne ismerjen. Az utóbb idézett kifejezés a minisztertanács által hozott határozatból való (KLÖM XV. 279. sz.), amely hosszan idéz Perczel két, ilyen hangnemben íródott leveléből. A hadvezér érdemeire való tekintettel határozott a minisztertanács úgy, hogy nem vonja felelősségre a tábornokot, hanem elfogadja legutóbb, május 26-án benyújtott lemondását, ezzel is elejét véve a „fejetlenségnek és bomlásnak". Vukovics 101. Uö részletesen ír Perczel viselkedéséről 100—103, 118—119. — Lásd még: júl. 29-i ülést! 1849. június 11. 1 A várfalak lerombolását Kossuth abból az elgondolásból rendelte el, hogy ott az ellenség egy újabb alkalommal védelemre ne rendezkedhessen be, a falak helyére pedig házakat, utakat kívánt építtetni. A munkálatokat Asbóth őrnagy, a kormányzói katonai iroda vezetőjének elképzelései szerint a Honvédelmi és a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hajtotta végre. F. Kiss 1987, 474. 1849. június 14. 1 Lásd: KLÖM XV. 300/a. sz. — Vö. jún. 6-i minisztertanácsi határozatokkal! — Vécsey Károly gr. (1807—1849) Volt cs. kir. katonatiszt, honvédtábornok, hadtestparancsnok. 2 A minisztertanács által elfogadott javaslatot Szemere másnap lerövidített formában adta át Raksányi őrnagynak. Fényképmásolatát lásd: Szemere miniszteri 5. fol. 145—154. Utasítás és kísérőlevél. Szemere fogalmazványa, jún. 15. 214. b. ein. sz. Raksányi Imre jelentése júl. 14-ről, Szeged, uo. fol. 136—137. Az utasítást közli: Thim III. 796—797. Raksányi (Rakssányi) Imre (1818—1849) honvédőrnagy. Az első magyar katonai szaklap megalapítója. Kossuth rokona. Egyre feljebb került a katonai ranglétrán, 1849. április után a tüzérség felügyelője. A temesvári csatában halt meg. 3 A minisztertanács határozatával függ össze Batthyány Kázmér június 20-i átirata Szemeréhez. Bm, Elnöki 1849:310. sz. Vö. KLÖM XV. 301. sz. 2. jegyzet.
