F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

1 Rablóvezér. 2 Bányaváros, Krassó megye. — Ezt a kérdést június 6-án már tárgyalta a minisztertanács. — Az említett felszólítást a miniszterelnök június 27-én megtette {Miniszterelnöki, 1848:352. ein. sz.), és Esterházy július 1-én megkereste az ügyben az osztrák minisztériumot {KLÖM XII. 309). 3 Feltételezésünk szerint ez a minisztériumi állásfoglalás július 4-én született meg. Az előzményekről lásd: KLÖM XII. 365. Az emlékirat szövege: uo. 257. sz. Annak idején megjelent a Közlöny-ben és a Kossuth Hírlapjá-ban {lásd: uo. 373.) 1848. július 5. 1 „Ő Felségének az országbóli távollétében a nádor s királyi helytartó az országban s ahhoz kapcsolt részekben, a korona egységének, s a birodalom kapcsolatának épségben tartása mellett a végrehajtó hatalmat a törvény s alkotmány ösvényén teljes hatalommal gyakorolja..." Corpus iuris. 2 Vö. a jún. 26-i jegyzőkönyv-fogalmazvánnyal, ezzel kapcsolatban: a magyar minisztérium emlékirata a horvát kérdésről a nádorhoz, júl. 4.: KLÖM XII. 257. sz. A magyar minisztérium válasza az osztráknak a jún. 29-i átiratra, júl. 4.: uo., 258. sz. János főherceg jún. 27-i levelét lásd: PH 106. sz. — Előző nap, július 4-én a magyar minisztertanács megállapodott abban, hogy a trónbeszéd csak megemlíti azt, hogy az olasz háborút még nem lehetett befejezni és a minisztertanácsjegyzőkönyvben szögezi le, hogy kész sereget adni az uralkodónak, mihelyt Magyarországot nem fenyegeti veszedelem (azaz: horvát, szerb népek lecsillapítása). Erről lásd: Károlyi I. 354—358.; Széchenyi 344., valamint KLÖM XII. 382. Ezt a jegyzőkönyvet mint a minisztérium álláspontját Kossuth a képviselőház július 20-i ülésén olvasta fel. Közlöny 43. sz. Közli: KLÖM XII. 316. sz. Az országgyűlésen heves vita alakult ki a válaszfeliratról, de végül a minisztérium véleménye győzött. A vita: Közlöny 43—47. sz.; összefoglalás: Szeremlei 154—155. — Batthyány július végén ment Bécsbe, hogy János főherceg felszólítása értelmében a bánnal tárgyaljon. Jellasics is megjelent Bécsben és a pénzügy, hadügy és külügy közös bécsi irányítását követelte, továbbá a horvát nemzetiség és nyelv egyenlő jogát a magyarral az országgyűlésen, végül a szerbek kívánságainak teljesítését. Nem sikerült közös tárgyalási alapot találni. Batthyány azonban négyszemközt megnyerte a bánt, — legalábbis így vélte —, bizakodóan jött haza, de tartott továbbra is Bécstől, amelynek szüksége volt a bánra. „Ministerconseil [aug. 1.], wo Batthyány: ,a horvátokkal nem lesz bajunk, de a bécsi németekkel. Jellasich igen kellemes ember, kész velünk kezet fogni etc., a szerbeket magukra hagyja'?!" Széchenyi 365. A miniszterelnök bécsi tárgyalásairól részletesen: Pulszky I. 330., Károlyi I. 387—388. Az olasz ügyről (a későbbieket tekintve is) Károlyi: Széchenyi 125—130. 1848. július 8. 1 Erről a július 11-i beszédben a haza veszélyéről és a védelem megszervezéséről (200.000 ember, 42 millió frt.). KLÖM XII. 286. sz. 437—438. 1848. július 9. 1 A nádor levele: Miniszterelnöki, 1848:390. ein. sz. 2 Vö. jún. 26., júl. 5-i ülésekkel! 3 Kossuth Pulszkynak, 1848. július 7. megtagadja a Jellasicsnak előlegezett 100.000 frt megtérítését. KLÖM XII. 269. sz.