Borsa Iván: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 14. Budapest, 1988)
kettőspontot teszünk (pl. János fiát: Lászlót, István fiának: Benedeknek fiát: Miklóst). Az oklevél szövegében előforduló, ünnep alapján megadott dátumot eredeti formájában magyar fordításban adjuk, s utána zárójelben közöljük a mai időmegjelölésünk szerinti, megfelelő hónapot és napot. Az évet csak abban az esetben, ha az eltér az oklevél keltétől. A kivonat fölé kerül, egy sorban az oklevél köteten belüli sorszámával az oklevél kelte mai alakban, s utána zárójelben az eredeti keltezés eredeti nyelven, rövidített formában, ezt követi az oklevél keltezési helye, ha az oklevél ezt feltünteti. A keltezési helyek írásmódja azonos más helynevek írásmódjával. A kivonat szövege után gondolatjellel elválasztva folytatólag következnek a kivonatba nem illesztett határleírás, névsorok, kancelláriai jegyzetek és vulgáris szavak az eredeti szöveg másolásával. Kancelláriai jegyzetek esetében közlendő, hogy azok hol olvashatók (pecsét alatt, az oklevél jobb felső sarkában, összehajtott oklevél zárlatán átírva stb.). Ezután következik, mindenképpen új bekezdésként, az oklevél leírása. Eredeti oklevél esetében a leírásnak ki kell terjednie az oklevél anyagára; ha nem ép, jelenlegi állapotára; a pecsét elhelyezésére (függő, záró, hátlapra vagy szöveg alá nyomott), számára jelenlegi állapotára (ép, töredezett, elmosódott stb.), színére, ha eltér a természetes viasz színétől; az esetleges chirographumra annak megadásával, hogy milyen betűkből áll és a caput sigilli-re. — Teljes szövegű vagy tartalmi átírás esetében ennek megjelölése mellett meg kell adni az átíró nevét és az átírás keltét, s ha a közvetlenül átíró oklevél is átírásban maradt, akkor annak adatait s így tovább. — Ha az oklevél nem átírásban, hanem csak másolatban maradt fenn, akkor meg kell adni a másolás évét, s azt, hogy hiteles vagy egyszerű másolat. Ha a másolat éve nem állapítható meg, akkor keltének körülbelüli időpontját (évszázadát) kell megadni. Eredeti vagy átírás megléte esetén az esetleges másolatokra csak akkor kell kitérni, ha azoknak különleges értékük van (pl. egykorú, ismert személytől való, az időközben megcsonkult eredetit kiegészíti). — A leírásnak ki kell térnie az esetleges másodpéldányokra, többes átírásokra is. A családi levéltárban csak másolatban fennmaradt oklevél közlése előtt meg kell vizsgálni, hogy eredetije vagy átírása nem maradt-e fenn a Diplomatikai Levéltár vagy a Diplomatikai Fény képgyűjtemény egy másik állagában. Ebben az esetben csak a legfontosabb adatokat közlő kivonatot kell készíteni az eredeti vagy az átírás alapján. Jelzetként mind a családi levéltáron belüli másolat, mind pedig a kivonat alapjául szolgáló eredeti vagy átírás jelzetét meg kell adni. Ha az oklevél több átiratban (illetőleg eredetiben és átiratban) maradt fenn, akkor a kivonatot az eredeti oklevél, illetve ennek hiányában a legrégibb átírás alapján közöljük. Ilyen esetben az egyes átírások leírása után a személy- és helyneveknek, valamint a magyar és más vulgáris szavaknak a közlés alapjául szolgáló oklevélben található alakjától esetleg eltérő változatait — a kivonatban megjelenő sorrendben — soroljuk fel. E felsorolást csak abban az esetben kell magyarázattal vagy esetleges utalással ellátni, ha az eltérés jellege ezt megkívánja.
