Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)
Bevezetés
vállalta a hadügyminisztersé^et. A népbiztosperben halálra ítélték, majd fogolycserével Szovjet-Oroszországba került. Június 24-én, a Kormányzótanács újjáalakításakor Szántó Béla maradt a hadügyi népbiztos. Helyettesévé Mausz Rezsőt és Horovitz Jenőt nevezte ki június 26-án a Kormányzótanács. Mausz Rezső (1877-1922) nyomdászként a nyomdász szakszervezet egyik vezetője lett. Részt vett abban a háromtagú bizottságban, mely 1919 márciusában a Gyűjtőfogházban tárgyalást kezdett a kommunista vezetőkkel. Horovitz Jenő (1877-1949) diákként került a mozgalomba. 1897-től a szociáldemokrata párt tagja, 1904—1908 között egyik titkára, majd 1917-ig az ellenőrző bizottságban tevékenykedett. Mint a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője jelentős szerepet játszott a magántisztviselők és a munkásbiztosítási alkalmazottak mozgalmában. A forradalmak alatt a Hadirokkant Szövetség egyik vezetőjeként dolgozott. A Peidl-kormány hadügyi államtitkára lett, majd emigránsként Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Norvégiában élt. A Kormányzótanács ülésein egyikük sem vett részt. A Belügyi Népbiztosság irányítása mindvégig Landler Jenő (1875— 1928) kezében összpontosult. Landler mint ügyvéd az 1904. évi vasutassztrájk egyik vádlottjának védőügyvédjeként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1908-ban a Vasutasok Országos Szövetségének tiszteletbeli tagjává választották. 191 l-ben már felszólalt a szociáldemokrata párt kongresszusán. Neve elsősorban a vasutasmozgalomban kifejtett tevékenysége révén vált ismertté és népszerűvé. 1918-ban a Nemzeti Tanács irodavezetője. 1919-ben a kommunistákkal való együttműködés kezdeményezőjeként részt vett a Gyűjtőfogházban folyt tárgyalásokon, az egysógokmány egyik aláírója. Egyre következetesebben azonosult a kommunista eszmékkel. A Kormányzótanács egyik legaktívabb résztvevője volt, bár több irányú elfoglaltsága miatt május 5-e után már csak három alkalommal vett részt az üléseken. Mindig mértéktartó álláspontot képviselt, nehéz helyzetekben — mint például a május elejei válság idején — ingadozás nélkül foglalt állást a proletárdiktatúra további fenntartása mellett. Kiemelkedő szerepe volt a Vörös Őrség szervezésében és az egységes belső karhatalom létrehozásában. Március 21-től április 3-ig ideiglenesen irányította a Kereskedelemügyi Népbiztosságot is. Május 7-től a Vörös Hadsereg III. hadtestjének parancsnoka, részt vett az északi hadjáratban; július 14-én átvette a Vörös Hadsereg főparancsnokságát. Eközben július 7-től betöltötte a MÁV elnökének tisztségét is. Tagja volt a Kormányzótanács ötös direktóriumának és április 12-től a Politikai Bizottságnak is, továbbá az Ideiglenes Alkotmány szövegezésére, a választási rendellenességek kivizsgálására, a párt szervezeti szabályzatát előkészítő, végül a Budapest rendjének biztosítására kiküldött bizottságnak. Áprilisban a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának tagjává választották. Júniusban tagja lett a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, valamint a pártvezetőségnek. A Tanácsköztársaság megdöntése után