Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Jegyzőkönyvek

vezetnek a beszüntetése, a túszoknak politikai foglyokként való kezelése, számuk kisebbítése. Varga Jenő szocializáló népbiztos kéri László Jenőnek más pozícióba való elhelyezését. A Kormányzótanács a javaslatot egyhangúan elfogadja, és az ügy elintézésével Rónai Zoltán igazságügyi és Kun Béla külügyi népbiztost bízta meg.

6 Dovcsák Antal szocializáló népbiztos azt javasolja, hogy ha valamelyik népbiztosnak a másik ellen valamilyen kifogása van, mondja meg a Kormányzótanács ülésén, azonban a kritika jogának tiszteletben tartását kéri. Garbai Sándor elnök kijelenti, hogy a Kormányzótanácsban szabad, sőt kötelesség a kritika. Semmi ok sincs arra, hogy a diktatúra brutálissá fajuljon: a túszokat, a politikai foglyokat megillető elbánásban kell részesíteni; ezt a kérdést a Politikai Bizottságban meg lehet tárgyalni. Kun Béla külügyi népbiztos felszólalása után Erdélyi Mór közellátási népbiztos az elnökök és titkárok értekezletére a szakszervezeti embereknek a Kormányzótanáccsal szorosabb nexusba való kerülését óhajtja és azt is, hogy ezen az értekezleten a jogtalan rekvirálások ellen is hangozzék el tiltakozás. A diktatúrát lefelé is meg kell teremteni. Lengyel Gyula pénzügyi, Erdélyi Mór közellátási, Varga Jenő szocializáló, Lukács György közoktatásügyi népbiztosok felszólalása után Stefán Ágoston ruszin népbiztos azt óhajtja, hogy a nyugat-galíciaiakkal való tárgyalásba

7 vonják be a ruszin népbiztost is. (Vacsora 8.28 órától 9.36 óráig.) Garbai Sándor elnök a frontra kimenő népbiztosok névsorát olvastatja föl. Révész Mihály jegyző olvassa a vacsora alkalmával összeállított névsort. A frontra kimennek: Vántus Károly, Kelen József, Dovcsák Antal, Lukács György, Stefán Ágoston, Kalmár Henrik, Guth Antal (Bokányi Dezső), Illés Artúr, Lengyel Gyula. A fronton már kint vannak: Böhm Vilmos, Pogány József, Vágó Béla, Szamuely Tibor, Hamburger Jenő, Rákosi Mátyás. 6 A Kun Béla által említett személyi változásokra és László Jenő más pozícióba helyezésére nem került sor, mivel az antantot a kilátásba helyezett változás nem elégítette ki, a Kormányzótanács pedig további engedményekre nem volt hajlandó. A jobboldal nyomására azonban a tuszügyeket László Jenő hatásköréből kivették. 7 Lásd a 3. sz. jegyzőkönyv (március 25.) 18. pontját, valamint a 4/a sz. jegyzőkönyv (március 27.) 16. pontját és 20. jegyzetét.