Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

lya vezetését is ellátta. A Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak a tagjává választották. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába emigrált, Németországban, majd a Szovjetunióban élt. Az előzőekben említett gazdasági népbiztosságok a Tanácsok Országos Gyűlésén elfogadott Alkotmány értelmében a Népgazdasági Tanácsba olvadtak be, s lényegében ennek főosztályaivá váltak. A Kormányzótanácsban a főosztályok egyes csoportjait Varga Jenő, Nyisztor György, Dovcsák Antal, Lengyel Gyula, Garbai Sándor és Bajáki Ferenc képviselte (személyükről már az előzőekben szóltunk). A korábbi Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosságtól a munkaügyek a Népgazdasági Tanács IX. főosztályához kerültek, hatáskörének másik részét a június 24-én alakult Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztosság látta el. Ennek feladatköre július 14-én kiegészült a rokkantügyek intézésével is. A népbiztosság vezetője Guth Antal (lásd fentebb) lett. Bizonyos fokig külön jogállása volt a német és a ruszin népbiztosnak. Ök nemzeti tanácsuk és intéző bizottságuk képviseletét is jelentették a Kormányzótanácsban, melynek teljes jogú tagjai voltak. A német népbiztos mindvégig Kalmár Henrik (1870—1931) volt. Nyomdászként még az 1890-es években bekapcsolódott a szociáldemokrata mozgalomba. A párt pozsonyi, majd budapesti német nyelvű lapjának volt a szerkesztője. A polgári demokratikus forradalom idején a német nemzetiségi ügyek államtitkára. Április végétől egy ideig a fronton teljesített szolgálatot. Június 9-én a párt német szervezetének konferenciája az országos német bizottság tagjává választotta. Július 25-én lemondott a népbiztosságról, utódlásának kérdésében már nem intézkedett a Kormányzótanács. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után életfogytiglani fegyházra ítélték, fogolycsere akció keretében szabadult és Csehszlovákiában telepedett le. Március 21-én Szabó Oreszt (1867-?) kapott megbízást a Ruszin Népbiztosság vezetésére. Korábban főszolgabíró volt, majd Belügyminisztériumi tanácsos, az I. világháború idején a magyar kormány képviselője a hadsereg-főparancsnokságnál. A Népköztársaság alatt Ruszka-Krajna minisztere. A népbiztosi kinevezést nem vállalta, maga helyére Stefán Ágostont javasolta. A javaslatot a Kormányzótanács március 24-én elfogadta. Stefán Ágoston (1877-1945) ügyvéd, ruszin politikus. 1907-től 1918-ig a Tiszavölgy c. lapot szerkesztette. A polgári demokratikus forradalom idején Ruszka-Krajna kormányzója. Pártonkívüliként került a Kormányzótanácsba. Népbiztosi tevékenysége ellen munkatársai ismételten kifogásokat emeltek. Április végétől egy ideig a fronton teljesített szolgálatot. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után Csehszlovákiában képviselő lett. Ha figyelmen kívül hagyjuk a feladatot nem vállaló Szabó Oresztet, öszszesen 39-en töltöttek be népbiztosi vagy népbiztoshelyettesi tisztséget, kö-