Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

vállalta a hadügyminisztersé^et. A népbiztosperben halálra ítélték, majd fogolycserével Szovjet-Oroszországba került. Június 24-én, a Kormányzótanács újjáalakításakor Szántó Béla maradt a hadügyi népbiztos. Helyettesévé Mausz Rezsőt és Horovitz Jenőt nevezte ki június 26-án a Kormányzótanács. Mausz Rezső (1877-1922) nyomdász­ként a nyomdász szakszervezet egyik vezetője lett. Részt vett abban a háromtagú bizottságban, mely 1919 márciusában a Gyűjtőfogházban tár­gyalást kezdett a kommunista vezetőkkel. Horovitz Jenő (1877-1949) diákként került a mozgalomba. 1897-től a szociáldemokrata párt tagja, 1904—1908 között egyik titkára, majd 1917-ig az ellenőrző bizottságban tevékenykedett. Mint a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője jelentős szere­pet játszott a magántisztviselők és a munkásbiztosítási alkalmazottak moz­galmában. A forradalmak alatt a Hadirokkant Szövetség egyik vezetőjeként dolgozott. A Peidl-kormány hadügyi államtitkára lett, majd emigránsként Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Norvégiában élt. A Kor­mányzótanács ülésein egyikük sem vett részt. A Belügyi Népbiztosság irányítása mindvégig Landler Jenő (1875— 1928) kezében összpontosult. Landler mint ügyvéd az 1904. évi vasutas­sztrájk egyik vádlottjának védőügyvédjeként került kapcsolatba a munkás­mozgalommal. 1908-ban a Vasutasok Országos Szövetségének tiszteletbeli tagjává választották. 191 l-ben már felszólalt a szociáldemokrata párt kong­resszusán. Neve elsősorban a vasutasmozgalomban kifejtett tevékenysége révén vált ismertté és népszerűvé. 1918-ban a Nemzeti Tanács irodaveze­tője. 1919-ben a kommunistákkal való együttműködés kezdeményezője­ként részt vett a Gyűjtőfogházban folyt tárgyalásokon, az egysógokmány egyik aláírója. Egyre következetesebben azonosult a kommunista eszmék­kel. A Kormányzótanács egyik legaktívabb résztvevője volt, bár több irá­nyú elfoglaltsága miatt május 5-e után már csak három alkalommal vett részt az üléseken. Mindig mértéktartó álláspontot képviselt, nehéz helyze­tekben — mint például a május elejei válság idején — ingadozás nélkül foglalt állást a proletárdiktatúra további fenntartása mellett. Kiemelkedő szerepe volt a Vörös Őrség szervezésében és az egységes belső karhatalom létrehozásában. Március 21-től április 3-ig ideiglenesen irányította a Keres­kedelemügyi Népbiztosságot is. Május 7-től a Vörös Hadsereg III. hadtestjé­nek parancsnoka, részt vett az északi hadjáratban; július 14-én átvette a Vörös Hadsereg főparancsnokságát. Eközben július 7-től betöltötte a MÁV elnökének tisztségét is. Tagja volt a Kormányzótanács ötös direktóriu­mának és április 12-től a Politikai Bizottságnak is, továbbá az Ideiglenes Alkotmány szövegezésére, a választási rendellenességek kivizsgálására, a párt szervezeti szabályzatát előkészítő, végül a Budapest rendjének biztosí­tására kiküldött bizottságnak. Áprilisban a Központi Munkás- és Katona­tanács 80-as Bizottságának tagjává választották. Júniusban tagja lett a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság­nak, valamint a pártvezetőségnek. A Tanácsköztársaság megdöntése után

Next

/
Oldalképek
Tartalom