Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

nak munkájában, továbbá a választási rendellenességek kivizsgálására, a munkások betegség- és balesetbiztosítását célzó rendelet előkészítésére, valamint a budapesti karhatalom újjászervezésére létrehozott bizottságokban. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába emigrált, majd Németországban és a Szovjetunióban élt; a felszabadulás után hazatért. Szamuely Tibor (1890—1919) azon forradalmárok közé tartozott, akik hadifogolyként átélték a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s korán csatlakoztak a kommunista mozgalomhoz. Diákként került kapcsolatba a munkásmozgalommal, mint újságíró Nyíregyházán, Nagyváradon és Fiumében dolgozott. 1915-ben orosz hadifogságba került. Kiemelkedő feladatot vállalt a hadifogoly-mozgalom szervezésében, a fegyveres harcokban, s a forradalmi eszmék terjesztésében. 1919 januárjában tért vissza Magyarországra, tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának és a Vörös Újság szerkesztőségének. Március 21-től április 3-ig a hadügyi népbiztos helyettese, s a Vörös Hadseregen belüli propaganda- és nevelőmunkát irányította. Pogány József és közte támadt személyi ellentétek miatt április 3-án átkerült a Közoktatásügyi Népbiztosságra, ahol június 24-ig egyik népbiztosként a propagandaügyeket vezette. Közben, április 8-án, Vágó Bélával együtt megbízást kapott a lakásügyek országos irányítására. Április 18-án a Kormányzótanács megbízta a rokkantügyek intézésével (ezt a feladatot július 14-ig látta el). Ugyanakkor a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság vezetését is reá bízták, ez utóbbi tisztség alól azonban néhány nap múlva felmentették. Április 21-én a Kormányzótanács megbízta a tiszántúli, front mögötti területek rendjének és fegyelmének biztosításával. Ezen kívül is több alkalommal kiküldték helyi ellenforradalmi megmozdulások felszámolására. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, a Kormányzótanács választási visszaéléseket vizsgáló bizottságának, később a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. Május 21. és 31. között a Kormányzótanács megbízásából tárgyalásokat folytatott Szovjet-Oroszországban Leninnel és más vezető személyiségekkel. Az antant többek között az ő személyének háttérbe szorításától tette függővé a tanácskormánnyal szembeni magatartásának formálását; ezért is került a belső ellenzék támadásának középpontjába. A Tanácsköztársaság leverésekor Ausztriától nem kapott menedékjogot, illegálisan próbálta átlépni a határt, de feltartóztatták, s tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Április 3-án a hadügyi népbiztosok közötti személyi ellentétek rendezésekor öttagú direktórium kapott megbízást a Hadügyi Népbiztosság vezetésére. Ennek tagja lett Szántó Bélán kívül Kun Béla (mindkettőjüket lásd fentebb), Böhm Vilmos, Fiedler Rezső és Haubrich József. Böhm Vilmos (1880—1949) műszerészként a múlt század kilencvenes éveiben került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Rövidesen vezetőségi tag lett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének