Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Jegyzőkönyvek

agitálására mód lenne. Ebbe a javaslatba valamennyien megnyugodtak volna, ellenben Böhm nemigen volt hajlandó a mi álláspontunkra helyez­kedni, így tehát csiszolatlan formában terjeszti elő ezt a kérdést. Felmerült az a gondolat is, hogy maradjon meg Böhm a szocializá­lásnál és bizonyos mértékben fejtsen ki tevékenységet a hadügynél. Dön­teni kell, hogy a tegnapi megállapodásnál maradjunk-e a Böhm esetre néz­ve, vagy a mai tárgyalás eredményét fogadjuk el Kun Bélával és öttagú direktóriummal. Böhm: A Hadügyi Népbiztosságot semmi körülmények között nem vállalhatom. Teljesen informálva vagyok a mai eseményekről. Az inzultus nem véletlen volt. Nem becsüli túl a mai eseményeket, de lehetetlen, hogy az ügyeket olyan ember vezesse, akinek tartania kell, hogy rendeleteit nem hajtják végre. Itt egy bizonyos bizalmatlanság áll fenn, el kell követni mindent, hogy ez a bizalmatlanság megszűnjön. Olyan ember kell, akiben mindenki megbízik, hogy a Vörös Hadsereget meg fogja szervezni. Minden helyen megteszi a kötelességét, de ezt nem vállalhatja el. Kun: Nem tehetek róla, a következő érzésem van: én délután vállal­tam a Hadügyi Népbiztosságot, mert a forradalom érdekében mindent vál­lalok, de úgy látszik, mintha engem lehetetlen helyzetbe akarnának ker­getni. Most én vegyem át a proletárdiktatúra minden ódiumát, minden terhét? Mintha büntetve lennék azért, mert én kezdtem meg ezt a mozgal­mat. Ettől az érzéstől nem tud szabadulni, azért kéri Böhmöt, vegyen magára még egyszer annyi terhet és jöjjön be ebbe a kollégiumba. Hangsú­lyozza, hogy soha szívesebb összműködés nem lehetett, mint köztük lesz. Gúnynak kell venni, hogy azt mondják, hogy benne mindenki megbízik. Vállalja Böhm elvtárs is ezt az ódiumot. Lehetetlennek tartja, hogy a had­ügy kérdése Böhm elvtárs nélkül megoldódjék. Az új hadsereg organizálásá­nak munkája csak Böhm elvtárssal lehetséges. Böhm: Borzasztóan sajnálja, hogy ilyen térre terelődik a vita, hogy Kunnak olyan érzése van, hogy lehetetlen helyzetbe akarjuk őt kergetni. Ilyen mederben nem szabad vitatkozni. Abban a pillanatban, mikor oda szegődtem a proletárdiktatúra mellé, akkor nekem ezt az ügyet kell szol­gálnom, és mindenki gazfickó, aki ezt a munkát meg akarná nehezíteni. Én ugyanúgy érzem a felelősséget a volt szocialista párt részéről, mint Kun a volt kommunista párt részéről. Én vettem fel a javaslatba, hogy nincs más út, mint a proletárdiktatúra. De nem lehet bemenni oda, mikor a katonák egy része bizalmatlan velem szemben. A katonák minden egyes parancsot bizalmatlansággal néznének. A katonaságnál nincs más, mint parancs és teljesítés. Kell valakinek lenni, aki a legteljesebb mértékben bírja a katona­tömegek bizalmát. Igenis, Kun elvtárs, ön bírja a legteljesebb bizalmat. Az ügy érdekében nem akarok oda menni. Bokányi: Ha Kun azt mondja, hogy ő nem hiszi el, hogy van benne bizalom, azt nem vehetjük .. . c Böhmnek tudnia kell, hogy nem az egész c Eredetiben így.

Next

/
Oldalképek
Tartalom