Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Jegyzőkönyvek

Nem a munkanélküli-segély, a széntérítés, hanem a komoly propa­ganda hajtaná oda. Az a baj, hogy nincsenek keretek, amelyek befogadják a katonákat. A munkásokat küldözgették és nem bírnak felszerelést adni. Nagyon alapo­san, gyorsan kellene intézkedni. A fegyelem kérdésében kijelenti, hogy a katonatanácsi fegyelem nem fegyelem. A fő baj az, hogy maga a központi vezetés demoralizált, amit a mai esti ülés is bizonyít. Ne csaljuk egymást. Ezt kifelé tudják. d A sorozás­nál az orvosok valósággal szabotálnak. Jellemzi a helyzetet és az ötletszerű­séget a hajmáskéri és a front mögött való kiképzés, holott egyik sem jó. Jellemzi az egész hadseregszervezést. Nincs program. Legalább a kereteit kellett volna megcsinálni a hadseregnek. Veszélyeztettük a meglevő haderő egységét is, amikor nagy nehezen megcsináltuk a pártegységet. Felveti a kérdést, hogy a mai Hadügyi Népbiztosság képes-e vezetni az ügyeket. A késedelem veszedelem. Bokányi: A vezetésben feltétlenül hibának kell lenni. Valóban nincs koncentráció a hadsereg kérdésében. De hogy bajnak kell lenni, mutatja az is, hogy az anyagban is hiba van. A pártszervezetekben, a munkástanácsok­ban fiatalemberek használható régi embereket tudatosan kinyomnak a szer­vezetből. A szervezett munkások nagy tömegei teljesen távol állanak a toborzástól. Azzal, hogy bűnbakot keresünk, nem fogunk sokra menni. A munkástanácsokban meg kell menteni a munkásokra befolyással bíró erő­ket. A szervezett munkások azt mondják: ők menjenek el a harctérre és itt gyerekek játszanak katona- és munkástanácsot! A másik dolog, hogy miért nem soroznak. Egyik fő szempont, hogy a munkátlanok, a naplopók szökjenek el Budapestről. A sorozási kényszer alapján kiválogathatjuk azokat, akik nekünk szükségesek. Nyilván akarom tartani a katonaköteleseket, még ha be sem hívom őket. Böhm: Ez idő szerint sorozni még nem lehet. Valóságos fájdalommal hallgatta Pogány és Szamuely jelentését. Ö úgy érezte, hogy a hadsereg nagyon szépen fejlődik. Úgyszólván csak a románok kegyelméből van még Magyarországon proletárdiktatúra. Ma már nem e semmit az antant. Borzalmas a helyzet és nem szabad kicsinyességekkel tölteni itt az időt, hanem tenni kell a Hadügyi Népbiztosságnál. Már a múltkor kétséges­nek láttam, hogy Pogány és Szamuely együtt maradjanak. Most már telje­sen kilátástalannak látom a helyzetet. A differenciák künn vannak a töme­gekben, és most járt itt egy küldöttség, amelyet Kun elvtárs azzal hagyott ott, hogy ő lemond. Ha ez így megy, azt tanácsolja a Kormányzótanácsnak: Abdánkén! 10 Mert nem hajlandó belemenni abba, hogy Budapesten a proletárok gép­fegyverekkel menjenek egymásra. A napirend egyéb kérdése is fontos, de a d Ez után zárójelben a gyorsíró megjegyzése: „Kimentem." e Eredetiben így. 1 0 Lemondani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom