Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)
Jegyzőkönyvek
egyes ismertebb nevű népbiztosok menjenek ki az egyes bányavidékekre és ismertessék a szénnel való helyzetet. 27 Szántó Béla helyettes hadügyi népbiztos, Böhm Vümos szocializáló népbiztos felszólalása után Varga Jenő pénzügyi népbiztos rámutat arra, hogy a pénzforgalmat feltétlenül korlátozni kell, részben a pénzhiány miatt is. A Pénzügyi Népbiztosság rendeletet ad majd ki az átutalás elfogadásának kötelezettségéről. 28 25. Ágoston Péter külügyi és Ládái István helyettes igazságügyi népbiztosok felhívják a figyelmet arra, hogy szobabútorért a szerbektől élelmiszert kaphat a Tanácsköztársaság. 26. Szántó Béla helyettes hadügyi népbiztos a posta és távíró fölé centralizált ellenőrzés szempontjából bizottság szervezését javasolja. 2 9 A Kormányzótanács az előterjesztéshez elvben hozzájárul és elhatározza, hogy ez ügyben ankétot hív össze. 27. Ágoston Péter külügyi népbiztoshelyettes javasolja, hogy a külföldi követelések dolgában a Szocializáló, Pénzügyi és Külügyi Népbiztosság küldöttei tárgyaljanak. A Kormányzótanács az előterjesztéshez hozzájárul. 30 28. Kun Béla külügyi népbiztos az agrárkérdésekben és a földkérdésben való határozathozatal szükségességére mutat rá. 27 A bányamunkások kötelességeiről - ezzel kapcsolatban a Vörös Hadseregbe való belépésük megtiltásáról - a Szociális Termelés Népbiztosságának 12. SZN sz. rendelete (Tanácsköztársaság, 1919. április 5.) intézkedett. Továbbá felhívással fordult a Szociális Termelés Népbiztossága a hadüzemek munkásaihoz - ezen belül külön a bányászokhoz. 2, A Pénzügyi Népbiztosság 10. PN sz. rendeletéről (Tanácsköztársaság, 1919. április 11.) van szó. J9 A posta-, távírda- és távbeszélő hivatalok igazgatásáról a Belügyi, Vasúti és Hajózási Népbiztosság 2. BN sz. rendelete (Tanácsköztársaság, 1919. április 10.) intézkedett 30 A Forradalmi Kormányzótanács a külfölddel szemben fennálló tartozások és követelések bejelentéséről szóló XC. sz. rendeletének (Tanácsköztársaság, 1919. május 14.) bevezetőjében kimondta, hogy rendezni kívánja a külföldi államokkal a gazdasági érintkezésből származó függő ügyeket.
