Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)
Bevezetés
BEVEZETÉS 1 A polgári demokratikus forradalom nem tudta megoldani a magyar társadalmat feszítő alapvető kérdéseket, amelyekhez a vesztes háború még újabb problémákat hozott. Ugyanakkor az 1918 novemberében létrejött Kommunisták Magyarországi Pártja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájának követésében jelölte meg a kivezető utat. A párt programja visszhangra talált a munkásosztály és a parasztság széles tömegeiben. 1919 elejétől a helyi hatalmat több megyében, városban lényegében már a munkástanácsok vették át. A polgári kormány válságát betetőzte a Vix alezredes által március 20-án átadott jegyzék, amely az országhatárnak is minősített, új demarkációs vonalat tartalmazta. A Berinkey-kormány lemondott, és kész volt átadni helyét egy szociáldemokrata kormánynak. A szociáldemokrata párt vezetői egymagukban nem vállalták a kormányalakítást, így került sor, a munkáspártok egységének helyreállítása érdekében már korábban megkezdett tárgyalások eredményeként, március 21-én kora délután a kommunista és szociáldemokrata vezetők megállapodására. A megállapodás kimondta, hogy egyesül a két párt, a proletariátus nevében átveszi a teljes hatalmat, megteremti a saját osztályhadseregét és a legteljesebb, legbensőbb fegyveres és szellemi szövetségre lép az orosz szovjetkormánnyal. Ez a megegyezés lett az alapja a magyarországi munkáshatalom létrejöttének. A megállapodást még ugyanazon délután jóváhagyta a szociáldemokrata pártválasztmány, és ezzel szinte egyidőben a katonatanács is. A budapesti munkástanács este hét órára összehívott ülése pedig már nemcsak jóváhagyta a megállapodásokat, hanem döntött a hatalom átvételéről. A szociáldemokrata párt Erzsébet körúti helyiségében este tíz órakor összeült a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyar1 E bevezető tanulmány a Forradalmi Kormányzótanács intézménytörténetére korlátozódik. A közreadott jegyzőkönyvek alapvető forrásul szolgálnak a Magyarországi Tanácsköztársaság történetének tanulmányozásához, ezért az olvasó joggal kérhetne számon egy politikatörténet jellegű bevezetőt E kötelezettség alól felment bennünket az a körülmény, hogy az első magyar proletárdiktatúra időszakáról több korszerű monográfia is áttekintő képet ad. Közülük elsősorban a következőkre utalunk: Hajdú Tïbor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. (A továbbiakban: Hajdú Tibor); Siklós András: Magyarország 1918/1919. Bp. 1978.; Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Főszerk. Ránki György. (Magyarország története tíz kötetben 8.) Bp. 1976.
