Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

Átírta (1291. szept. 12-i keltezéssel) szepesi káptalan 1294. jan. 1. (uo. 6. sz., azelőtt Rózsahegyi Múzeum 24657. — DF 271 793.) Kivonat: Századok 1909. 861. 5. sz., Juck 74. 76. sz. Az oklevél szövege: Andréas Dei gratia rex Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgárieque rex omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in salutis largitore. Ad universorum notitiam hamm serié volumus pervenire, quod hospites nostri de Luptou de villa Lipche ad nostram accedentes presentiam exibuerunt nobis privilégium domini Stephani regis inclite recordationis super libertate ville eorum confectum petentes cum instantia a nostra maiestate humiliter supplicando, ut ipsum privilégium ratum habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est: (Következik V. István 1270. jún. 24A privilégiuma, lásd az 1933. sz.) Nos itaque eorumdem hospitum nostrorum de Lipche petitionem attendentes fore iustam considérantes, quod ipsum privilégium non abrasum, non cancellatum, non abolitum, nec in aliqua sui parte vitiatum eorumdem hospitum nostrorum petitioni annuentes in hac parte tenorem eiusdem privilegii de verbo ad verbum presentibus inseri facientes, ut idem hospites nostri congregentur et congregati valeant commorari, dictum privilégium ratum habentes et acceptum auctoritate presentium confirmamus duplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum per manus discreti viri magistri Theodori Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellari(î) dilecti et fidelis nostri anno Domini M° C°C° LXXXX primo, pridie Idus Novembris, regni autem nostri anno secundo. Lásd Szentpétery értekezését az 1933. sz. alatt. A jelen oklevél bizonytalan írása tovább fokozza a gyanút az átírt oklevéllel szemben is. 3834. — visszaadja Miklós fiának: Franceus-nak az István fia: János által elfoglalt Kemenche nevű földjét, miután a sági konvent (1291.) nov. 11-i átírt jelentése (Mon. eccl. Strig. II. 301.) szerint Franceus visszaiktatása megtörtént. — D. in Corpona quinto die S. Martini a. d. M° CC° nonagesimo primo. Eredeti: 17,1 x 10,3 cm. Hátlapra nyomott pecsét darabkái. Esztergomi prímási lt., Archívum saeculare Lad. J. n. 6. (DF 248 315.) Magyar Sion I. (1863) 861., Codex Strig. 1.98., Mon. eccl. Strig. II. 301. — Kivonat: Bakács: Pest megye 90. 229. sz. 3835. átírja II. András 1225-i privilégiumát a borsmonostori apátság részére. Fejér VI. 1. 141. Lásd 1291. aug. 17A keltezéssel a 3793. sz. alatt. átírja és megerősíti IV. Béla és IV. László privilégiumait. Várnagyné 98. (magyar ford.) Lásd 1291. okt. 4-i keltezéssel a 3820. sz. alatt. csonka oklevele Nyárhíd ügyében. Mon. eccl. Strig. II. 302. Lásd (1290.) nov. (2—4)-i keltezéssel a 3674. sz. alatt.