Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
condignas dictum privilégium domini regis Stephani non abrasum, non abolitum, non cancellatum, nec in aliqua sui parte vitiatum ratum habentes et acceptum de verbo ad verbum presentibus inseri faciendo auctoritate presentium confirmamus dupplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum per manus discreti viri [magistri] Teodori Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini M° CC° nonagesimo primo, regni autem nostri anno secundo. • sicut sint szavakból alápontozással javítva. b ipsorum alápontozással törölve. Szentpétery nem ismerte István ifjabb király oklevelének ezt az átírását, hanem csak sokkal későbbieket, így a kiadásokban helyesen meglevő 1264-i évszámot 127l-re , javította" és az oklevelet ennél az évszámnál közölte a 2133. sz. alatt. Bizonyára az a körülmény tévesztette meg, hogy az általa ismert szövegekben István ifjabb király királyi intitulatio-val szerepel. A fentiekre és egyéb hibákra való tekintettel indokoltnak látszott az átírt oklevél szövegének új közlése. 3768. — Haab mester pozsonyi prépost és a káptalan kérésére átírja és megerősíti IV. László 1277-i privilégiumát (2808. sz.) Samud, Welk és Kywrth falvaknak és halastavaknak a káptalan részére történt adományozásáról. — D. p. m. honorabilis et discr. viri mag. Theodori prepositi Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo CC mo nonagesimo primo, r. aut. n. a. secundo. Átírta: I. Károly 1317. nov. 2. (Státny ústredny archív SSR, Pozsonyi káptalan magánlt. Capsa C. fasc. 7. n. 73., de már 1918-ban nem volt megtalálható; XV. századi egyszerű másolata uo. Capsa R. fasc. 1. n. 7. pag. 4. — DF 273038.) > győri káptalan 1403. jan. 23. (uo. Capsa C. fasc. 7. n. 77. — DF 272989.) Wenzel V. 34., Mon. eccl. Strig. II. 306. 3769. — Marcelleus comes fiai: Nicou és Chepanus (Cepanus) mesterek kérésére átírja és megerősíti IV. László 1281-i privilégiumát (3117. sz.) az Ugocsa megyei Visch föld adományozásáról. — D. p. m. discr. viri mag. Thodorii Albensis praepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo ducentesimo nonagesimo primo, r. aut. n. secundo. Átírta: váradi káptalan 1292. > ua. 1399. febr. 9. — Ványai János Ugocsa megye helyettes jegyzője 1690. júl. 28. (DL 38 130. Újhelyi lt.) Említi: III. András 1300. (DL 38 138. Újhelyi lt.) Horvát I.: Verbőtzi II. 47., Fejér VII. 2. 147. és X. 2. 594. 3770. * — mandátumát, mellyel megparancsolta a csázmai káptalannak, hogy vizsgálja meg, vajon az utód nélkül elhalt László és Gabrianus Grescencha-i földje eladományozható-e, említi saját 1291-i privilégiumában. (Smiciklas VII. 64.) (Ez éven belüli helyét a következő oklevél indokolja.) yil\ 1291. (júl. 23. után.) — compater-ének: Belch-i Istvánnak adja kérésére az utód nélkül elhalt László és Gabrianus Grescencha-ban volt földjét a csázmai káptalan által leírt határok között tekintet nélkül az ezzel esetleg ellentétes oklevelekre. — D. p. m. mag. Teodori Albensis
