Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

1291. febr. 21. 1291. febr. 22. 1291. febr. 22. — hívének és familiárisának, Chekew fia Jánosnak kérésére, valamint az érsekek, püspökök, más prelátusok és bárók ajánlására átírja és megerősíti V. István 1272. febr. 17-i privilégiumát (2161a. sz.) Selyz föld adományozásáról. Eredeti: 50,6 x 31,1 cm. Díszes kezdő A és több kiemelt kezdőbetű. Függőpecsétje a kettészakadt hártya darabjával együtt hiányzik. A kiszakadt részt a még ép eredetiről készült fénykép pótolja. DL 105 566. (Lossonczy lt.) Az oklevél szövege: Andréas Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex universis Christi fidelibus présentes litteras inspecturis salutem in filio Virginis gloriose. Ad universorum notitiam tenoré presentium volumus pervenire, quod Johannes filius Chekew fidelis et familiáris noster ad nostram accedens [presenti]am exhibuit nobis privilégium domini St(ephani) regis Hungarie piissime re[corda]tionis fratris nostri karissimi patruelis petens a nobis magna cum instantia, ut idem ratum habere et meo(!) dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est: (Következik V. István 1272. febr. 17-i privilégiuma; lásd a 2161. sz.) Nos itaque instantissimis supplicationibus ipsius Johannis regio occuretes(!) cum favore maxime pro eo, quia venerabiles viri archiepiscopi, episcopi et alii ecclesiarum prelati seu etiam ceteri barones regni nostri ipsius Johannis fidelitatem karissimo fratri nostro factam commendabant, dictum privilégium ratum habentes et acceptum presentibus de verbo ad verbum inseri faciendo auctoritate dupplicis sigilli nostri et munimine duximus confirmandum. Dátum per manus discreti viri magistri The(odori) Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno ab incarnatione Domini M° CC° nonagesimo primo, nono Kalendas Mártii, regni autem nostri anno primo. Az oklevelet a benne átírt két másik oklevéllel együtt Szentpétery gyanúsnak tartotta (lásd az 1874a. és a 2161a. számnál írtakat). Az időközben hozzáférhetővé vált eredeti ezt a gyanút III. András oklevelének vonatkozásában eloszlatja. 3704. — koronázása után Fehérvár mellett congregatio generalis-t tartván megígérte, hogy az országban kialakult jogszokásokat megtartja és ezt most utólag írásba foglalja. Az 1291-i decretum. — D. p. m. discr. viri mag. Theodorii Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° C°C° nonagesimo primo, octavo Kai. Mart., r. aut. n. primo a. Átírta: erdélyi káptalan k. n. (DL 30 586. Gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi lt. Miscellanea Cist 3. fasc. 3. n. 8.) Kovachich: Mon. vet. legisl. 14., Kovachich: Sylloge 1.15., Fejér VII. 2.139., Endlicher: Mon. Arp. 615., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 159., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 173., Marczali: Enchiridion 186., Documente priv. ist. Rom. C. II. 505. és 361. (román ford.), Lederer I. 83. (magyar ford.), Bolla—Rottler 150. (magyar ford.). — Töredékek: Siebenbürg. Prov. bl. 1.13., Transilvania IV. (1871) 81. — Kivonat: Neugeboren: Tentamen 69. CLXV sz., Fabritius 2. V. sz. Az oklevél egy példányát az erdélyi káptalanban helyezték el, hogy hozzáférhető legyen. Az átírás még III. András uralkodása idejében készült. 3705. — az erdélyi káptalan kérésére átírja és megerősíti IV. László 1289-i privilégiumát (3542. sz.) arról, hogy a káptalan népei mentesek a vajda, officialisai és más bárók beszállásolása és ítélkezése alól. — (D). p. m. viri discr. mag. Theodori prepositi Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo primo, octavo Kai. Mart., r. aut. n. a. primo. —