Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

1290. 1291. jan. 2. Várad. 1291. jan. 2. 1291. jan. 5. — László fiának: Boda-nak adományozza Kispalugya földjét (terre minons Palugya), miként azt IV. László is tette (vö. 3253. sz.). Tartalmilag átírta: liptói registrum 14. §. (Státny oblastny archív v Bytci, Registrum — DF 266606.) M. Tört. Tár IV. 12. — Kivonat: Fejér VI. 1. 74. 1. sz., Tört. Tár 1904. 245. 144. sz. 3693. — bizonyítja, hogy B(enedek) veszprémi püspök nevében Kolynus mester veszprémi főesperes tiltakozott amiatt, hogy Opour mester és Lukács zalai ispán elfoglalták a püspök és az egyház Zala megyében levő Thadeuka nevü várát, amely az ő birtokukon épült, továbbá amiatt, hogy Bagun fia: Chak mester elfoglalta Crikenyg várát, amely egykor a püspök testvéréé: Fülöp mesteré volt, s most a püspököt és testvéreit illeti. — D. Waradini in oct. B. prothomart. Stephani a. D. M° CC° nonagesimo primo. Eredeti: 17,6 x 6,9 cm. Hátlapon rányomott pecsét apró kopott darabkái. Veszprémi püspöki lt. 54. sz. (Tátika 36. — DF 200043.) Zala vm. Okit. I. 101. 3694. — Olozka-i Vyda fia: Bocholerius comes kérésére átírja IV. Béla 1255-i privilégiumát (1058. sz.) Zarakad föld adományozásáról. Eredeti: 47 x 32,5 cm. Az egyszerű kezdő A utólagos. Függőpecsétje leszakítva. Jugoslavenska akademija znanosti i umjetnosti, Zagreb, Diplomata Latina I. 62. (DF 230 146.) Az oklevél szövege: Andréas Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus présentes litteras inspecturis salutem in Domino sempiternam. Ad universorum notitiam tenoré presentium volumus pervenire, quod Bocholerius comes filius Vyda de Olozka fidelis noster ad nostram accedens presentiam exhibuit nobis privilégium domini Bele regis felicis recordationis avi nostri karissimi super collatione cuiusdam terre Zarakad vocate confectum petens a nobis cum instantia, ut ipsum privilégium ratum habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est: (Következik IV. Béla 1255-i privilégiuma, lásd az 1058. sz.) Nos itaque iustis et legitimis petitionibus ipsius comitis Bocholeri favorabiliter inclinati dictum privilégium domini Bele regis felicis recordationis avi nostri karissimi non abrasum, non cancellatum, nec in aliqua sui parte vitiatum de verbo ad verbum presentibus insertum auctoritate presentium duximus confirmandum duplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum per manus discreti viri magistri Theodori prepositi Albensis ecclesie, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini millesimo ducentesimo nonagesimo primo, regni autem nostri anno secundo, quarto Nonas Januarii. 3695. — a Saturalia Wyhel-i hospesek kérésére privilegiális formában átírja és megerősíti IV. László 1284. szept. 24-i oklevelét (3337. sz.) kiváltságaikról. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo primo, Non. Jan., indict. quarta, r. aut. n. a. primo. Eredeti: 50,3 x 48,2 cm. Díszített kezdő A. Függőpecsét kis darabja. DL 519. (NRA fasc. 752. n. 23.) Wenzel X. 25., Adalékok Zemplén vm. XIV. (15) 1909. 62. — Magyar fordítás: uo. 51. 3696. 3 Borsa: Az Árpád-házi kir. oki. 11/4.