Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

1299. aug. 10. Budavár. 1299. aug. 12. Tihany melletti tábor. 1299. aug. 14. Esztergom. —, minthogy János kalocsai érsek leveléből értesült arról, hogy András egri püspök Maramarus föld egyházmegyei hovatartozása ügyében a királyi levél ellenére az érsek előtt nem jelent meg, továbbá az Imre váradi püspök és László titeli prépost által tartott vizsgálat szerint a máramarosi föld az erdélyi püspökséghez tartozott, azt az erdélyi püspöknek ítéli. — D. in Castro Budensi in festő B. Laurentii a D. M° CC° nonagesimo nono. Eredeti: 24x5,5 cm. Hátlapján pecsét nyomával. Batthyaneum Gyulafehérvár fasc. 1. n. 40. (DF 277216.) Pray: Annales r. Hung. I. 366., Schmitth: Episc. Agr. I. 233., Pray: Specimen hier. Hung. I. 199., Benkő: Milkovia II. 425., Katona: Hist. crit. VII. 1227., Batthyány: Leg. eccl. II. 514., Szeredai: Ser. episc. Trans. 53., Fejér VI. 2.193., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 208., Densusjanu: Documente I. 1. 541. Documente priv. ist. Rom. C. II. 514. és 467. (román ford.). — Kivonat: Neugeboren: Tentamen 82. CXCVIIII. sz., Tört. Tár 1889. 576. 42. sz., Beke: Erdélyi kápt. 24. 42. sz. 4263. + — Detricus comes de villa Felium által a maga és a többi falubeli (de dicta villa) hospes nevében előterjesztett kérésére megerősíti őket abban a IV. Béla által adott kiváltságukban, hogy nem kell a királynék részére macskabőrt szolgáltatniuk; az oklevelet a vajdának és officiálisának bemutatni és ezek által visszaadni rendeli. — D. in descensu nostro campestri prope Tyham feria IV. prox. post festum B. Laurentii a. D. millesimo ducentesimo nonagesimo nono. Átírta: erdélyi káptalan 1446. nov. 1. (Kemény J. szerint állítólag a bécsi Hofkammerarchiv-ban volt.) Blâtter (Kronstadt) 1839. 147., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 209., Wenzel V. 206., Documente priv. ist. Rom. C. II. 468. (román ford.) Az oklevélben teljesen szokatlan az a fordulat, hogy az oklevéínyerő valaki(k)nek mutassa be az oklevelet, és hogy a megjelöltek az oklevelet a bemutatónak adják vissza, de egyedüli eset atekintetben is, hogy III. András az ország határain belül mezei táborból keltez oklevelet. Az oklevél nem került elő szövegének első közlése óta, s a közzétevő Kemény József által megjelölt bécsi Hofkammerarchiv-ban nemcsak nem található, de egyetlen segédkönyvben sincs nyoma. Minthogy Kemény a Küküllő megyei Kattendorf (Katzendorf, Kaca) nevének ügyében folyó vitában publikálta álláspontjának igazolására, rögtön felmerült a gyanú, hogy nem e cél érdekében koholt szövegről van-e szó? A brassói Blátter-ben Kemény azt írta, hogy az oklevelet 1824-ben Johann Georg Megerle, a Hofkammerarchiv igazgatója mutatta meg neki, mikor Bécsben járt. Ezzel szemben megállapítható volt, hogy Kemény nem szerepel a Hofkammerarchiv anyagát 1821 és 1827 között használt kutatók listáján, s ha figyelembe vesszük, hogy az általa hivatkozott Megerle a hivatkozás időpontjában már 8 éve halott volt, a gyanút bizonyosságra lehet átváltani. (A bécsi adatokat Ress Imrének, a bécsi polgári levéltári delegátusnak köszönöm.) 4264. — visszaadja Darag (Draag) fiainak: Bethlem-nek (Betlehem), Dénesnek, Darag-nak (Draag) és Péternek Reichan (Rajcsan), Ilus (Illuz), Berench és Dobos (Doboz) nevű birtokaikat, amelyeket Péter nádor fia: Máté tőlük elvett és a vele lázadó servienseinek: Deresky (Bereszley) Pálnak és Bagár (Bogár) fiának: Mártonnak adott. — D. Strigonii in vig. Assumptionis B. Virg. a. D. millesimo ducentesimo nonagesimo nono.