Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
Kőszeg alatt lett volna, másrészt 1297-ben az október 18-i soproni és a november elejei pozsonyi tartózkodása közé a bécsújhelyi keltezés jól beilleszthető. 4134. *—mandátumát, mellyel megparancsolta Dytricus Kopu-i várnagynak, hogy Herbordus mester Ilmeuch nevű birtokát vegye közkézbe (ad communem manum), amíg a birtok ügye Herbordus mester és a vasvári prépost között bírói úton el nem dől, említi a várnagy k. n. jelentése. (Wenzel V. 58.) — a Pozsony város előtt levő kolostorban élt ciszterci rendű apácáknak a város területén levő, mintegy 20 éve gazdátlan birtokait, minthogy a rend a kolostort nem telepítette újra, a városban levő Szent Klára-rendi apácáknak adományozza. — D. p. m. discr. viri mag. Gregorii Albensis eccl. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo septimo, septimo Kai. Nov., r. aut. n. a. octavo. Eredeti: 27,1 x 20,8 cm. Díszes kezdő A. Függőpecsét darabja. DL 1474. (Mon. Pos. fasc. 40. n. 2.) Fejér VI. 2. 68. 413 ^ — a Szent Klára-rendi apácákat, akiket Barnabás fráter, a minorita rend minister-e telepített Pozsonyba a város polgárai által adományozott ingatlanra, minden jelenlegi és jövőbeni vagyonukkal különleges pártfogásába veszi, egyben megparancsolja minden pozsonyi hatóságnak, hogy az apácákat ne merjék zaklatni. — D. p. m. discr. viri mag. Gregorii Albensis eccl. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo ducentesimo nonagesimo septimo, septimo Kai. Nov., r. aut. n. a. octavo. Eredeti: 31,3 x 12,9 cm. Díszes kezdő A. Függőpecsét darabja előlapján fekete gyűrűs pecsét nyomával. DL 1475. (Mon. Pos. fasc. 40. n. 3.) Fejér VI. 2. 84. 4137. * — oklevelét, mellyel megparancsolta az újudvari keresztes konventnek, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Lukács apród (iuvene nostro) vizsgálja meg, hogy a Vas megyei Belmura nevű föld adományozható-e, és ha igen, iktassa be Hoholdus comes fiát: István mester Vorosd-i ispánt annak birtokába, említi III. András 1297. okt. 31-i oklevelében. (Wenzel X. 251.) — Hoholdus comes fiának: István mester Vorosd-i ispánnak adományozza azokért a hűséges szolgálataiért, amelyeket elődeinek és neki koronázása óta tett, a Vas megyei Belmura nevű birtokot, amelyen Szent Miklós tiszteletére épített egyház áll, miután az újudvari konvent az iktatást elvégezte. — D. p. m. discr. viri mag. Gregorii electi Albensis eccl., au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo septimo, pridie Kai. Nov., r. aut. n. a. octavo. Eredeti: 36,2 x 22,4 cm. Igen díszes kezdő A. Függőpecsételés nyoma. DL 1476. (NRA fasc. 581. n. 10.) Wenzel X. 250., Burgenland II. 308. 445. sz.
