Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
1292. jún. 22. (1292. jún. 23. előtt.) 1292. jún. 26. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M mo CC mo nonagesimo secundo, undecimo Kai. Jul., r. aut n. a. secundo. Átírta: erdélyi káptalan 1322. jan. 1. > I. Károly 1322. jan. 28. > a) erdélyi káptalan 1370. febr. 9. > Stibor erdélyi vajda 1399. jan. 17. (DL 29 100. Gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi lt. Cista comitatus Alba, Cista 2. fasc. 4. n. 1.) b) erdélyi káptalan 1395. szept. 10. > ua. 14(4)8. jan. 31. (DL 29101. uo. Cista 1. fasc. 5. n. 2.) Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 180., Wenzel X. 76., Hazai okmt. VIII. 316., Zimmermann— Werner: Urkundenbuch I. 191., Documente priv. ist. Rom. C. II. 389. (román ford.) 3877. — Gwtkeled nb. Pál comes fia: Lothardus bán és fia: László kérésére azokra az érdemeikre való tekintettel, amelyeket az Albert osztrák herceg és a Henrikfiak ellen viselt hadjáratokban szereztek, az érsekek, püspökök és bárók tanácsából megerősíti őket az V. István királytól kapott ama kiváltságban, amelynek értelmében a Zomus folyón Oronos nevű falujuknál minden sószállító hajótól 20 só vámot szedhetnek. Lothardus bán és atyja ugyanis részt vettek V. István minden általános és részleges hadjáratában, különösen Styria lázadói ellen, amikor Mayád fia: Lodomerius nevű vérrokonuk (consanguineus) és rokonuk (cognatus): Pardan-i Lőrinc meg 70 serviensük elesett, Pál comes pedig fogságba esett és Mayád nevü birtokát el kellett adnia, hogy kiváltsa magát, és ezért érdemelték ki V. István privilégiumát, amelynek megerősítésekor IV. László azokat az érdemeket vette figyelembe, amelyeket Lothardus bán Iwachynus bánnal együtt a cseh király ellen Ausztria pusztításával szerzett, ahol Lothardus megsebesült, majd Ottokár cseh király ellen hősiesen harcolva halálos sebet kapott, a kunok ellen pedig nyíllövéstől a lábán sebesült meg, míg Domokos nevű testvére (fráter) elesett. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo secundo, decimo Kai. Jul., indict. quinta, r. aut. n. a. secundo. Eredeti: 37,9 x 25,9 cm. Nagy kezdő A. Függőpecsét selyemzsinórja. DL 40208. (Múz. Törzsanyag, Véghely gyűjt.) Wenzel V. 66., Documente priv. ist. Rom. C. II. 390. (román ford.), Burgenland II. 268. 387. sz. — Kivonat: Kukuljevic: Regesta no 1497. 3878. * — levelét, melyet nemes familiárisa: Paganellus de Vico Pisano adott át az angol keresztes hadak átvonulása és az átadónak szóbeli közlésre történt meghatalmazása ügyében, említi I. Edvárd angol és ír király 1292. jún. 23-i válaszában. (Wenzel V. 69.) 3879. — a zágrábi káptalannak koronázásakor előterjesztett kérésére, továbbá Szent István király iránt érzett alázatból és saját lelkiüdvéért a Gréc-hegyi királyi vásárvám harmadát Szent István zágrábi egyházának és a káptalannak adományozza, minthogy kétharmadát más királyi adományok révén már birtokolják; elrendeli továbbá, hogy a bán vagy officialisai a káptalant vagy vámosait a harmadrész miatt ne zaklassák. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo CC° nonagesimo secundo, r. aut. n. a. secundo, VI. Kai. Jul., indict. quinta.
