Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)

Bevezetés

kelte, a példány rövid jellemzése (pl. a volt múzeumi Törzsanyag példánya), jelenlegi jelzete. Az átiratok siglái is beszélő betűjelzések; sorrendben az eredetiek siglái után következnek. Amennyiben a szöveget kódexekből vettük, ezekre a sigla után a rövidítésjegyzékben megadott módon hivatkozunk, pl. Cod. Festetics, és megadjuk azon lapok vagy foliók számát, amelyeken a törvény található', pl. pp. 16 — 22, fol. 129a-130b. 4. Ed. jelzéssel a decretum szövegének megelőző kiadásait soroljuk fel. Elsőnek a Corpus Juris Hungarici (CJH) szerepel, utána a teljes szövegkiadások a megjelenés időrendjében. A gyakrabban előforduló műveket illetően a rövidítésjegyzékre utalunk. Részleges kiadásokat, magyar fordításokat általában nem tüntetünk fel. A kiadások bibliográfiai adatai után zárójelben annak a példánynak a siglája szerepel, amelyet alapul vettek, pl. Marczali: Enchiridionpp. 216 - 233 (R). Ha a kiadás nem kéziratra, hanem megelőző kiadásra támaszkodik, arra utalunk. 5. Comm. jelzéssel a törvénnyel foglalkozó irodalmat soroljuk fel, vagyis azokat a műveket, amelyek a decretum keletkezését, tartalmát és hatását ismertetik. A bibliográfiai adatok időrendben következnek. Ha az irodalom bekezdésében feltüntetett mű címe már szerepelt a kiadások között, teljes leírása helyett így idézzük: v. Ed. A szöveghez csatolt jegyzetekben az op. cit. rövidítést csak azokra a művekre alkalmazzuk, amelyeket az illető decretummal kapcsolatban már idéztünk. 6. A decretum teljes szövege. Ha a decretum megelőző törvényt ír át, erre zárójelben utalunk; az átírt oklevelet újból nem közöljük. Amennyiben nem átírásról, hanem többé-kevésbé szó szerinti átvételről van szó, az előzőből átvett szövegrészeket eltérő szedéssel különböztetjük meg. A szövegkiadás alapja a Magyar Tudományos Akadémia 1920-i forráskiadási szabályzata (Századok 1919 — 1920. évf., Melléklet pp. 22—24), az alábbiakkal kiegészítve: a) Olvashatatlan, kitört, jelenleg ki nem egészíthető szövegrészeket gondolatjelekkel helyettesítünk, jegyzetben a betűhelyek számát megadva. A kiegészíthetőket szögletes zárójelben pótoljuk, jegyzet nélkül. Zárójel nélkül egészítjük ki a szöveget a kiesett, az egykori leíró hibáját korrigáló szavakkal, eljárásunkra jegyzetben utalva (Litt. om.). Kijavítjuk az eredetiben elírt szót is, jegyzetben adva a hibás alakot, pl.: civitas, a jegyzetben: Litt, cevitas. A nyelvtanilag fölösleges szavakra is jegyzet hívja fel a figyelmet. b) A keltezést a példányok többségének módján közöljük, a variánsokat betűs jegyzetben adva. A decretumnak címként szereplő kelte kivételével a többi keltezést számos jegyzetben oldjuk fel. c) Ha az eredeti szöveg (kivételesen) címfeliratot tartalmaz, azt végig nagybetűvel szedetjük, pl. DE RUSTICIS. 7. A szöveget az egyes cikkek sorrendjében szövegkritikai (betűs) és tárgyi (számos) jegyzetek követik. A törvény bevezető mondatainak jegyzetei elé Pr. (= Princípium), a befejező rész jegyzetei elé Cond. (= Conclusio) rövidítést illesztünk, ezek azonban a szövegben nem szerepelnek. A tc.-számozás — mint említettük — nem eredeti, dé nem tesszük szögletes zárójelbe.