Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)
Bevezetés
világosan kifejezik. Nem véletlen, hogy ugyancsak az 1400-as években vonja be Zsigmond a városok és falvak képviselőit az őket érintő szabályok megalkotásába, s az így létrejött decretumot jóváhagyás végett — mint Pest-Pilis megyéről bizonyítható — megküldi a vármegyéknek is. Nem véletlen, hogy a szabályok nyilvános kihirdetéséről éppen ezeknek az éveknek a törvényei emlékeznek meg következetesen. S ugyanekkor nyilvánul meg először a törvény állandóságának követelménye; nem az addig is ismert, utópisztikus „örökérvényűségi" záradék formájában, hanem úgy, hogy a decretum mindaddig hatályos, míg a jogalkotó meg nem változtatja. Két jogszabály majdnem egybehangzóan jelenti ki hatályát „presenti decreto nostro immutato vei irrevocato per expressum" (1404. ápr. 6.), illetve „durante huiusmodi generali nostro decreto et per expressum non revocato" (1410. nov. 1. előtt). Hasonló törekvést olvashatunk ki a zavaros időkben hozott 1447. márc. 25-i XVI. cikkből, mely szerint az előző év két decretuma hatályban marad, „demptis hiis, que per modernas constitutiones immutabuntur". Igények, törekvések, de még nem teljesen érvényesülő elvek ezek, amelyekért képviselőiknek meg kell küzdeniük a hagyományos felfogással. Vajon a decretum csak annak a királynak az életében volt kötelező, aki kiadta? Nyomós érv, Mátyás 1486-i Decretum Maius-ának bevezetése szól amellett, hogy minden király avatásakor új, a régebbiekkel ellenkező törvényeket hoztak, s emellett szólna a régi törvények új kiadása és megerősítése is. A kérdés már régebbi szakirodalmunkban is vitás volt. 45 A Somogyvári Formuláskönyv gloszszája igazi középkori szellemben adja meg a választ. A decretum mint az uralkodó rendelkezése az ő életében mindenképpen kötelező, mert az alattvalók nem mernek vele szembeszállni. Halála után azonban érvényesül a hagyományos szokásjog ereje: ha ennek megfelel, amint elvben meg kell felelnie, „lex" lesz belőle, a „szentkirály végzeménye", melynek erejét csak a „ius", az isteni jog múlja felül; ha nem felel meg, hatálya megszűnik, s a régi, jó jog sértetlenül fennmarad. Az már persze nem tűnik ki a glosszából, hogy a szokásjog értelmezése mindig a társadalmi erőviszonyoktól függ, tehát „jó" az, amit az uralkodó osztálynak hatalmon levő rétege annak talál. A törvény érvényesüléséért küzdő erőknek ezt a hagyományos felfogást kellett legyőzniük. A jelek szerint a fordulat a XV. század hajnalán mutatkozott. A fent említett módon kihirdetett törvény szövegét a megyék és városok gondosan megőrizték; az előbbiek tekintetében elég az 1351 -i, az utóbbiakra nézve az 1405. ápr. 15-i decretum számos hiteles eredeti példányára utalni, melyek a nemesi, illetve a polgári közösségeknél maradtak fenn. Ezek alkalomadtán hasznát is vették a levéltárukban őrzött szövegnek; így az 1397. októberre keltezhető temesvári decretum LXI. cikkénél látjuk, hogy Zágráb és Kőrös megyék közönsége felmutatta a törvényt, az 1405. ápr. 15-i decretum III. cikkénél pedig ugyanígy megfigyelhetjük, hogy Zágráb város polgárai harminc év múlva is produkálni 45 A király életében hatályos: Ferdinandy G.: Az arany bulla. Budapest 1899, pp. 142, 155; Eckhart F.: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest 1947, p. 187; azontúl is: Schiller B.: A Hármaskönyv jogforrástana. Budapest 1902, pp. 42—44.
