Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)

Bevezetés

ez azt jelenti, hogy a Mossóczy és Telegdi óta a kelendőség érdekében a törvényekhez csatolt életrajzi és archontológiai adatokat, „reguláé iuris"-t, jogtudományi értekezéseket, eskümintákat stb. mellőzni kell, a törekvés helyes. A probléma ott válik súlyossá, ahol a decretum fogalmát — s ezáltal a kiadvány körét — kell meghatározni. A DECRETUM FOGALMA, HATÁSA ÉS TÁRSADALMI SZEREPE „Puram Collectionem Decretorum talem esse volo, cui nihil admixtum sit, quod evidehter pateat, non esse Decretum Comitiale."

29 így nyilatkozott az ifjabb Kovachich, s a CJH-t kizárólag országgyűlési végzeményekkel egészítette ki: „In ipsam Collectionem nihil adoptavi, quod sive Rex, sive Regnicolae, occasione generalium Comitiorum, non conclusissent, quod proinde, hoc titulo, pro lege communi stabilitum non fuisset. . Z'

30 Végig következetesen érvényesülő elvi állásponlja volt ez atyának és fiúnak; abból a ma már túlhaladott felfogásból eredt, hogy a magyar állam alapításától kezdve országgyűlésen alkották a törvényeket. Egy egyébként jelentéktelen magyarellenes szerzőnek, F. R. Grossingernek a korai magyar országgyűlések létét tagadó fejtegetéseire válaszul hangoztatta Kovachich M. Gy. már első nagy forráskiadványában: „Haud igitur assertum hoc juribus Regni perquam praejudiciosum, et audax, evidentius convelli potuit, quam si Vestigia Comitiorum ab initio Reipublicae nostrae celebratorum paulo attentius relegeremus, quae deinceps nullum relinquent dubium, quin usus Comitiorum perpetuo viguerit, Decretaque longe plura in illis condita sint, quam ille contendat."

31 Ez a ma már naivnak tekinthető felfogás csak látszólag áll ellentétben azzal, hogy a Kovachichok történeti szemlélettel nyúltak anyagukhoz. Ok is koruk gyermekei voltak, s az atya éppen abban az esztendőben (1790) lépett a nyilvánosság elé, amikor negyedszázados szünet után, a nemesség ujjongásától kísérve, ismét összeült a rendi országgyűlés, hogy helyreállítsa a Mária Terézia utolsó évtizedeiben csöndes szívóssággal sorvasztott, II. József által pedig nyíltan félretett rendi alkotmányt. Pályájuk további során tanúi voltak annak, hogy vált a diéta pusztán adót és katonát megajánló gépezetté, majd hogyan tűnt el ismét az 1811 -i válság után. Közismert tény a rendi alkotmány kétarcúsága, a magyar dolgozó milliók kizsákmányolását szentesítő és védelmező, de egyben az ország különállását támogató szerepe. S a két Kovachich a rendi törvényhozást érintő — persze inkább formai — kritikája ellenére is az országgyűlésben látta a magyar szabadság palládiumát, az ősidőktől fogva változatlan alkotmányos keretet. Nem olvasták-e a Tripartitumban (II. 3), hogy a „condendae legis .. . facultas" 29 Uo. p. 70. 30 Uo. p. 8. 31 M. G. Kovachich: Vestigia comitiorum .. . p. lxxv.