Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1279. (jún.— aug.) 1279. (jún.— aug.) 1279. (jún.— aug.) 1279. (jún.— aug.) — Hunth comes fiának: Demeter comesnek és örököseinek adja főképp Demeter comesnek a (morvamezei) ütközetben tett szolgálataiért a királyi udvarnokok Kisteszér (minor Tezer) nevű földjét átírva a sági konventnek a föld határait leíró k. n. jelentését a föld iktatásáról. — D. p. m. mag. Nicolai au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. MCC septuagesimo nono, r. aut. n. a. septimo. Eredetije függőpecséttel (Szentpétery kézirata szerint) a Nemzeti Múzeum Törzsanyagában volt. Fejér V. 2. 555. 2968. — átírja és megerősíti V. Istvánnak k. n. oklevelét (2235. sz.), mellyel Hiiyas fiát: Lőrincet és ennek fiát: Leostachius-t s birtokaikat a Telegd-i székelyek kiváltságaival ruházta fel. — D. p. m. ven. viri mag. Nicolay au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo nono, r. aut. n. a. septimo. Eredeti: a) 49,6x23,1 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét zsinórja. Magyar Tudományos Akadémia kézirattára, Oklevelek I. 31. (OL. Filmtár 2103. doboz.) b) (Székely Oklevéltár szerint) Segesvár város levéltára. Hazai okmt. VI. 243., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 139. (az Ű. példány alapján), Székely okit. III. 3. (a b. példány alapján), Documente priv. ist. Rom. C. II. 201. (román ford.). Kritikájára nézve vö. 2235. sz. — Megjegyzendő azonban, hogy az oklevél külseje nem mondható kifogástalannak (pecsétje ma már nincs meg), s ha ezt az oklevél szerkesztési és nyelvtani hibái mellé helyezzük, az oklevelet Iegaláb is gyanúsnak kell minősítenünk. 2969. — a Ryuche comitatus-beli nemes várjobbágyok és predialisok által IV. Bélának, V. Istvánnak s neki kiskorúsága idején tett katonai szolgálatokért kiveszi őket Henrik bán fia: Miklós Ryuche-i comes és mindenkori utódai joghatósága alól mint drávántúli királyi servienseket, így sem a Ryuche-i comes, sem officialisai nem ítélkezhetnek fölöttük és örököseik fölött. — D. p. m. discr. viri mag. Nicolai au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° septuagesimo nono, r. aut. n. a. septimo. Átírta: I. Károly 1322. okt. 14. (Dl. 49.620. Rumy lt.) Tartalmilag átírta: I. Lajos 1356. ápr. 6-i átírása alapján a) csázmai káptalan 1417. okt. 23. (Dl. 37.361. és két példányban Dl. 33.464.) > Zsigmond 1417. dec. 22. (Dl. 10.513.) b) Garai Miklós nádor és Perényi Péter országbíró 1419. máj. 3. (Két példányban Dl. 33.365.) > csázmai káptalan 1419. aug. 9. (Dl. 10.747.) Hazai okmt. VII. 172., Smiéiklas VI. 324. —Tartalmi átírás: Kukuljevié: Jura 1.91., Wenzel XII. 283. 2970. — kivévén a Ryuche comitatus-beli nemes várjobbágyokat és predialisokat a Ryuche-i comes joghatósága alól (vö. 2970. sz.), kiveszi Turuck (Turuchk) 1 fiát: Pétert is. (Az oklevél szövegének szerkezete azonos az előző oklevélével, eltérés csupán annyi, hogy Miklós quondam comitis de Ryuche.) — D. p. m. discr. viri mag. Nicolai au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° septuagesimo nono, r. aut. n. a. septimo. Átírta: I. Lajos 1356. ápr. 6. s ezt a) csázmai káptalan 1369. aug. 10. (Dl. 74.468. Tört. Társ. gyűjt.) b) szántai Lachk Dávid szlavón bán 1417. márc. 29. (Dl. 33.364.) c) somogyi konvent 1419. júl. 3. (Dl. 1046.) Tartalmilag átírta: a csázmai káptalannak az 1356-i átírást magába foglaló 1374. okt. 15-i átírása alapján Kónya fia: Simon országbíró 1395. máj. 17. (Dl. 33.511.) > Körös megye 1411. okt. 18. (Dl. 33.512.). Fejér V. 2. 543., Hazai okmt. VII. 173. — Kivonat: Kukuljevic: Regesta No. 1275. A tartalmi átírásokban az oklevél napi kelteként április 6. szerepel. Ez azonban az átírás hibája, mely nyilván I. Lajos oklevelének napi keltét tévedésből IV. László okleveléhez írta. 2971. 1 A b) és c) átírás variánsa.
