Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1273. márc. 30. i (1273. ápr. 21. előtt.) (1273.) ápr. 21. Pest. (1273. ápr. 29, előtt.) Fejér V. 2. 79., Hazai okmt. VI. 192., Sztáray okit. I. 13., Adalékok Zemplén vm. 1908. 18. (magyar ford. is). — Kivonat: Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. LV., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 122., Documente priv. ist. Rom. C. II. 153. A méltóságsor lényegében azonos az 1273. márc. 29-i méltóságsorral. Keltezését ennek alapján lehet meghatározni. Lásd még a 2357. sz. alatt Írtakat. 2356. — Erzsébet anyakirályné és az összes főurak beleegyezésével Kernen fiának: Lőrinc soproni és orbászi ispánnak újraadományozza a IV. Bélának, V. Istvánnak és neki teljesített szolgálatai fejében a már II. András által Kemen-nek adott, de utóbb a pozsonyi várhoz csatolt Wywar nevű Pozsony megyei birtokot tartozékaival és az ottani vámmal; minden más ezzel ellenkező oklevelet érvénytelennek nyilvánít s Lőrinc ispánnak és utódainak e birtokra nézve szabad rendelkezési jogot biztosít. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXXIII 0 , III 0 Kai. Apr., r. aut. n. a. primo. Méltóságok: egyháziak mint a 2351. sz. az erdélyi püspök kihagyásával; világiak: Rolandus nádor, macsói bán és a kunok bírája, Máté szlavón bán, Miklós erdélyi vajda szolnoki isp., Iwachinus tárnokm. pilisi isp., László országbíró baranyai és szebeni isp., Lőrinc soproni és orbászi isp., Henrik sói és ozorai, István bosznai, Gergely barancsi és kucsói, Pál Szörényi bán, Reinoldus asztalnokm. szolgagyőri isp., Lőrinc pohárnokm. kevei és krassói isp., Ugrin lovászm. szerémi isp., Imre somogyi, Omodeus vasvári, János zalai, Salamon fehérvári és Mihály nyitrai isp. Eredeti: 57,8X 43,5 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabja. Dl. 827. Hazai okit. 63. — Kivonat: Schmitth: Archiepisc. Strig. 135., Katona: Hist. crit. VII. 644.,Fejér V. 2. 86. és VII. 5. 380., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. LIV., Densusianu: Documente I. 1. 386., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 121., Documente priv. ist. Rom. C. II. 157. Az oklevelet 1273. márc. 29. előtt állították ki. 1273. márc. 29-én ugyanis már Erney a sói és ozorai bán (lásd a 2355. sz.). A jelen oklevél napi kelte ugyan márc. 30., de Henrik még a sói és ozorai bán, tehát az oklevél kiállítása előbb történt, s a napi dátum a később történt megpecsételés időpontját rögzítette. A napi dátum tintájának sötétebb színe is bizonyítja az utólagos beírást. 2357. * — mandátumát, mellyel megparancsolta az egri káptalannak, hogy küldjék ki megbízottukat az Arnoldus fia: Miklós által Ponith bán Guechke-i és Scen-i comesnek átengedett szolgák és szolgálók nevének megállapítása céljából, említi IV. László 1273. ápr. 21-i és az egri káptalan k. n. oklevele. (Wenzel IX. 45. és 46.) 2358. — megparancsolja a fehérvári káptalannak, hogy amennyiben kérik tőlük, foglalják privilégiumba az Arnoldus fia: Miklós által Ponith bánnak átengedett 82 szolga és szolgáló nevét az egri káptalannak ezek iktatásáról szóló jelentése alapján, amelyet pecsétfővel lezárt. — D. in Pest, feria sexta post oct. Pasce. Átírta: fehérvári káptalan 1274. márc. 5. (Dl. 99.859. Batthyány lt.) Wenzel IX. 45. 2359. * — és a királyné parancslevelét, mellyel felszólították Máté szlavón bánt, hogy iktassa be Wythomerius fiát: Imrét abba a birtokba, melyet Zumbot hajítógépes (,,iaculator in Urbana") IV. László nagyanyjának Mária királynénak adományából bírt, említi Máté bán (1273.) ápr. 29-i oklevelében. (Hazai okmt. VIII. 150.) 2360.
