Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

• 1277. (júl. 28. előtt.) Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentem paginam inspecturis salutem in omnium salvatore. Regalis excellentie inmensitas quemlibet prospicit iuxta merita et cuilibet manus porrigit adiutrices, ut dum liquido patebit per facti evidentiam, pia eorundem providentia potiores ad similia et potiora invitentur et hü, qui collata susscipiunt beneficia, crescant in virtutibus, fidelitatem foveant et animositatis obsequia inpendant liberaliter et libenter. Proinde ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod magister Paulus filius Beech nobilis de Symigio fidelis noster ad nostram accedens presentiam quandam terram castri nostri Symigiensis Karachuncuta vocatam nomine vacue térre a nobis sibi dari postulavit. Sed quia nobis de qualitate et quantitate ipsius térre veritas non constabat, fidelibus nostris conventui Symigiensi dedimus in mandatis, ut magistro Benedicto homini nostro suum darent testimonium ad inspiciendum, reambulandum et assignandum eidem magistro Paulo terram supradictam, si non fieret contradictum. Qui postmodum nobis rescripserunt, ut eandem terram vacuam inventam prefatus homo noster presente testimonio eorum assignasset ipsi magistro Paulo convocatis et presentibus commetaneis omnibus et vicinis nullo contradictore penitus existente, sicut hoc in litteris dicti conventus vidimus contineri. Mete autem ipsius térre, sicut in eisdem litteris ipsius conventus inspeximus, hoc ordine distinguntur: Prima meta descendit in modica via ad fluvium Zudos prope domum Ladizlay filii Oth, deinde in medio aque procedendo divertit per pratum ad puteum Karachuncuta vocatum, exinde per ipsum pratum pervenit ad duas arbores egurfa vocatas, saliendo in eisdem ad partém occidentalem pervenit ad duas arbores ilicis meta terrea circumfusas, inde eundo ad partém eandem pervenit similiter ad arborem ilicis, sub qua est meta, deinde pervenit ad arborem ilicis, sub qua est meta angularis et separat a parte meridionali a magistro Alexandro, deinde procedendo ad partém septentrionalem pervenit ad magnam viam, ubi est meta, inde per continuas metas eundo directe positas in arbore et terreas pervenit ad metam angularem sub arbore ilicis positam iuxta viam, ubi a parte occidentis separat a terra Kok et a terra Chyzer, terra vero magistri Pauli a parte septentrionali remanente, ubi terra eadem térre ipsius magistri Pauli hereditarie vicinatur in magna quantitate, et sic terminatur. Nos itaque cuius glória in multitudine constat bellatorum, volentes fideles consortio fidelium agregare, ex fidelibus fideliores et ex promptis efficere promptiores, ut alii ipsorum exemplo inducti ad fidelitatis obsequia facilius accendantur, predictam terram a iurisditione ipsius castri Symigiensis exceptam penitus et exemptam cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis universis sub metis suprascriptis eidem magistro Paulo et suis heredibus dedimus, donavimus et contulimus perpetuo possidendam. In cuius rei memóriám et perpetuam firmitatem presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratés. (D)atum per manus magistri Demetrii prepositi Albensis, domini pape capellani et subdiaconi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° LXX° septimo, regni autem nostri anno quinto. 2791. — Timót zágrábi püspöknek arra a kérésére, hogy a zágrábi egyház — mind feje, mind pedig tagjai — földekben, birtokokban, falvakban, városokban, adókban, bíráskodásban és más jogokban azokat a kiváltságokat élvezhesse, amelyeket a szent királyoktól kapott, megvizsgálva IV. Béla privilégiumát (vö. az 1034. sz.), amely szerint a Waska melletti Szent Márton földe — amely a Dráva mellett Magyarország és Szlavónia között fekszik — a Waska-i jobbágyok és népek által élvezett szabadságot nyerte el, úgy intézkedik, hogy a szentmártoni népek mentesek a somogyi comes joghatósága alól, s a fél-fertós, az élelemvagy bármely más adóbeszedői őket nem háborgathatják. — D. p. m. ven. viri mag. Demetrii prepositi Albensis, d. pape capellani et subdyaconi, au. n. vicecanc, dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo septimo, r. aut. n. a. quinto. Átírta: a) fehérvári káptalan 1277. júl. 4. (Zágrábi érseki lt. Privilegia n. 27. —- OL. Filmtár 5664. doboz.) b) I. Károly 1318. jún. 29. (XIV. századi másolata: Zágrábi érseki lt. Liber privilégiális episcopatus Zagrabiensis fol. 7. és 49. — OL. Filmtár uo.) > I. Mátyás 1486. jan. 25. (Zágrábi érseki lt. Privilegia n. 47. pag. 3. — OL. Filmtár uo.) > II. Lajos 1521. júl. 15. (uo. Privilegia n. 59. — OL. Filmtár 5665. doboz.) c) fehérvári káptalan 1337. júl. 6. (Másolata: uo. fol. 13. — OL. Filmtár 5664. doboz.) d) I. Mátyás 1486. jan. 25. (Zágrábi érseki lt. Privilegia n. 47. pag. 6. — OL. Filmtár uo.) > II. Lajos 1521. júl. 15. (mint fenn).