Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1274. (febr. 22 —szept. 3. között) 1274. (febr. 22 —szept. 3. között) 1274. (febr. 22 —szept. 3. között) Strigoniensis ecclesie electi eiusdemque loci comitis perpetui, prepositi Budensis, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° LXX° quarto, regni autem nostri anno secundo, venerabilibus patribus Stephano Colocensi et Johanne Spalatensi archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Briccio Chanadiensi, Job Quinqueecclesiensi, Paulo Vesprimiensi aule nostre cancellario, Philippo Waciensi aule domine regine karissime consortis nostre cancellario, Lodomerio Waradiensi, Thymotheo Zagrabiensi, Dyonisio Jauriensi et Petro Transsiluano episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus, Dyonisio palatino comite de Ocluch et iudice Cumanorum, Henrico bano totius Sclauonie, Nicolao woyawada Transsiluano comite de Zonuk, Joachino magistro tawarnicorum nostrorum comite de Pylis, Paulo bano de Zeurino, Reinoldo magistro dapiferorum nostrorum comite Zulgageuriensi, Herbordo magistro agasonum nostrorum comite de Barana, Johanne comite Supruniensi, Gregorio comite Castriferrei, Moys magistro tawarnicorum domine regine karissime consortis nostre comite Symigiensi, Dedalo comite Zaladiensi, Jacobo comite Nitriensi et aliis quampluribus comitatus regni nostri tenentibus et honores. 2469. — a Zolum falubeli királyi hospesek kérésére átírja és megerősíti IV. Béla 1263-i privilégiumát (1367. sz.), melyben a zólyomi hospeseknek a Miko comes által elfoglalt földjüket visszaadta és elhatárolta. — D. p. m. ven. viri mag. Benedicti divina miseratione s. Strigoniensis eccl. electi perpetuique comitis loci eiusdem, prepositi Budensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° LXX° quarto, r. aut. n. a. secundo. Méltóságok mint a 2469. sz. Eredeti: Díszes kezdő L. Függőpecsételés nyoma. Zólyom város lt. (OL. Fkgy. H. 54.) Fejér V. 2. 187. — Kivonat: Levéltári Közlemények III. 237. 2470. — Gábor fiának: Salamonnak adja az V. Istvánnak, majd neki különböző hadjáratokban, főképpen Győr vár ostromakor tett szolgálataiért az abaújvári vár Zaranca nevű 3 ekényi lakatlan földjét, melynek körülményeit az egri káptalan által megvizsgáltatta. — D. p. m. ven. viri mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi perpetuique comitis loci eiusdem, au. n. vicecanc, Budensis eccl. prepositi dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° quarto, r. aut. n. a. 11°. Méltóságok mint a 2524. sz., de hiányzik a győri pk. és a Szörényi bán, Miklós pohárnokm. viszont beregi ispán is. Eredeti: 44,2x24,8 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét zsinórja. Dl. 867. Wenzel XII. 94. 2471. — visszaadja Muuz fiának: Andrásnak és Tharcan János özvegyének a Borsod megyei Chazta nevű földjüket; egyszersmind bizonyítja, hogy a föld tekintetében birtokosztály jött létre, amely szerint az egyik fele János özvegyének, rokonainak, leányának és Jakab fiának: Anyanus-nak, a másik fele pedig Muuz fiának: Andrásnak, Posa fiának: Máténak, Bekes fiának Pete-nek és rokonainak jutott. Eredeti: 44,8x 31, 9 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét kis darabja. Dl. 90.761. (Hódossy lt.) Az oklevél szövege: (L)adizlaus dei gratia Vngarie, Dalmacie, [Crjoacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus ad quos presentes littere pervenerint, salutem in dominó sempiternam. Maiestatem regiam in pollicitis firmám in donatis et collatis decet esse mansuram et acuratius observare, que a suis progenitoribus sunt obtenta. Ad universorum igitur notitiam tam presentium, quam futurorum harum serié volumus pervenire, quod accedentes ad nostram presentiam Andreas filius Muuz et domina relicta Johannis Tharcan nobis humiliter sunt conquesti, quod Dionisius comes de Borsud fidelis noster et Albertus filius eiusdem terram ipsorum Chazta vocatam in comitatu de Borsud sitam, collatam eisdem, donatam et traditam per dominum Stephanum patrem nostrum regem Vngarie gloriosum, sicut tenor privilegii exinde confecti innuit evidenter, occupatam indebite detineret. Nos igitur suplicationibus eorum maximé exigente iustitia super. faciem térre