Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1273. tore. Ad universorum tam presentium quam posterorum 1 harum serié volumus pervenire, quod consideratis fidelitatibus et servitiorum meritis Sebastiani, Angelus et Zentus filiorum Mykus ac Bodou filii Laurencii de Horuati de filiis iobagionum castri de Abauyuar oriundi a primevis iuventutis temporibus ipsorum in diversis expeditionibus regni Hungarie tam karissimi patris nostri Stephani illustris regis pie memorie quam nostris temporibus multiplicia genera fidelium servitiorum et gratiosa obsequia laudabiliter inpensis ac devote, iidem specialiter cum in Moraviam contra regem Bohemie nostrum exercitum misissemus cum sumpma fidelitate in regno ipsius regis Bohemie validas devastationes et varias commiserunt ibidemque sub castro Loa apellato stúdium solite fidelitatis immitando(l) vulneribus extiterunt letalibus sauciati contra hostium cuneos intrepide dimicando. Ceterum cum Comani temeraria et vesana presumptione contra nos insurexerant et nos levato exercitu nostro ad expugnandos et compesscendos eosdem Cumanos personaliter accesseramus, iidem Cumani contra nos et exercitum nostrum irruentes nobiscum bellum inchoarunt, in qua pugna iidem Sebastianus, Angelus et Zentus filii Mykus ac Bodou filius Laurencii tamquam leones intrepidi cum ipsis Cumanis pugnaverunt occidentes et vulnerantes quamplures de eisdem, ubi pro fidelitate chorone regié debita quosdam Cumanos cum effusione suorum sanguinum captivando ad evidens augmentum suorum servitiorum nobis presentarunt. Igitur multiplicia servitia prefatorum Sebastiani, Angelus et Zentus filiorum Mykus ac Bodou filii Laurencii, per que iidem coram regié maiestatis obtutibus merito fuerant commendandi et gratiam maiestatis regié extullendi (!), nostre mansuetudinis oculis munificentius recensentes, ut eorum exemplo reliquos ad fidelitatis opera exercenda devotius invitemus, prenominatos Sebastianum, Angelus et Zentus filios Mykus ac Bodou filium Laurencii necnon heredes ipsorum heredumque suorum successores a memorata conditione eorum pure et simpliciter exhimentes cum hereditaria eorum in numerum, cetum et consortium nobilium servientum regalium de plenitudine nostre gratie duximus transferendos, volentes, ut de cetero de pristine conditionis eorum honore exuti aurea fruantur libertate, qua ceteri regni nostri nobiles gratulantur. In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Benedicti Budensis ecclesie prepositi aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri, anno domini M mo CC mo LXX° III 0 , regni autem nostri anno tertio (!), Strigonyensi ecclesia vacante, Stephano Colocensi, Johanne Spalatiensi (!) archyepiscopis, Lamperto Agriensi, Job Quinqueecclesiensi, Briccio Chanadyensi, Phillipo Waciensi, aule domine regine cancellario, Lamperto (!) Varadyensi et Petro Transsilvano 2 ecclesias dei feliciter gubernantibus, Dyonisio palatino et iudice Comanorum, comite de Oklych, Herrico bano totius Sclauonie, Nicolao iudice curie nostre, Joachyno magistro touernicorum nostrorum, Nicolao voyuada Transsilvano et comite de Zonuk, Paulo bano de Zeurinio, Renoldo magistro dapiferorum nostrorum comite Zulgageuriensi, Leustasio comite Nittriensi, Johanne comite Supronyensi et aliis quampluribus comitatus et honores regni tenentibus. Az uralkodási év hibás volta (tertio — secundo helyett) az átírásnak tulajdonítható. (Bizonyára a folyó év Ill-nak hatása alatt.) Ugyancsak az átírás számlájára írható a nyitrai ispán nevének az üresen hagyott helyre később hibásan történt beírása is. Az átíró oklevél másolója valószínűleg nem tudta elolvasni a nevet, helyét üresen hagyta, s utólag — tévesen — Leustachius-t írt be. 2430. — Simon fiának: Jób mesternek, a királyi szakácsok rectorának Győr alatt a vár ostromakor és Copornicha alatt, ahová ellenségei cselvetésétől tartva húzódott, tett szolgálataiért a Zuina folyó mellett fekvő Sáros megyei Radachfelde nevű földet adja. — D. p. m. mag. Benedicti Budensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° tertio, r. aut. n. a. secundo. Méltóságok mint a 2449. sz., de nincs említve Dénes nádor Okylich-i ispánsága, továbbá a vasvári isp. Eredeti: 54,7 x 33,8 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabkái. Dl. 31.184. (Csicsery lt.) Hazai okmt. VI. 194. — Kivonat: Tört. Tár 1900. 388. Az 1274. év legelején (jan. 26. előtt) még Lőrinc viselte a pohárnokmesteri tisztséget, ezért feltűnő Miklós pohárnokmestersége. Ennek ellenére az oklevél nem ad gyanúra okot. 1 Az eredeti szövegben hiányzik: notitiam 2 episcopis szó kimaradt.
