Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1273. jún. 2. 7. IV. László 1281-i oklevele Moys ispán végrendeletének jóváhagyásáról. (3090. sz.) (IV. Lászlónak a szóban forgó birtokok iktatására vonatkozó hozzá intézett mandátumát említi a budai káptalan 1275-i oklevele. Vö. 2495. sz.) Ezeknek az okleveleknek keltezését (mind az évszámmal ellátottak, mind pedig az évszám nélküliek esetében) és a bennük levő ellentmondásosnak látszó részleteket — főleg az oklevelek hiányos fennmaradása miatt — nehéz pontosan megállapítani vagy megmagyarázni. A hét oklevél közül öt eredetiben van meg. Valamennyinek írása IV. László egyéb okleveleiben is felismerhető kezektől származik, s formailag nem támadhat ellenük gyanú. Az első két oklevél nagyobbrészt egyezik egymással, de két jelentős részben mégis eltér: a 2377. sz. oklevélben nincs meg a 2378. sz. oklevél közepe táján a scita veritate restitutas szavak után következő mondatrész: cum omnibus utilitatibus et pertinentiis earundem, necnon servis et mancipiis in eisdem existentibus, aminek nagyobb — de lényegtelenebb — része (cum suis pertinentiis et attinentiis universis formában) az esztergomi káptalanhoz intézett mandátumban is megvan. Ezt figyelembe véve, önként adódik az a feltevés, hogy a 2378. sz. oklevelet később készítették, hogy a 2377. sz. oklevélből hiányzó részt betoldják. Ezt a feltevést igazolva látjuk, ha a napi keltezéssel nem bíró két oklevél méltóságsorát megvizsgáljuk. Itt van ugyanis a második eltérés a két oklevél között. —A 2377. sz. oklevél méltóságsora kifogástalanul illeszkedik be Lőrinc második nádorsága végén keletkezett oklevelek közé. A 2378. sz. oklevél világi méltóságsorának eleje viszont Roland első nádorságának idejére mutat (Roland nádor, Sándor országbíró), a vége pedig Lőrinc második nádorságának idejére illik. Méltóságsora tehát indokolatlanul hibás. Ez a körülmény is fokozza a gyanút a 2378. sz. oklevél ellen, amelyet interpoláltnak kell minősíteni. A birtokadományozással kapcsolatos eljárást a következőképpen lehet rekonstruálni: IV. László engedélyt ad Moys-nak, hogy birtokait utód hiányában eladományozhassa (2377. sz.). Moys ennek alapján — valószínűleg a haszonélvezet kikötése mellett — a birtokok hagyományozása iránt intézkedett. Ennek alapján IV. László 1274-ben intézkedett a különböző megyékben fekvő birtokok határjárása és iktatása iránt. Az 1275-ben befejeződött iktatások és határjárások megerősítésére 1279-ben került sor (2760. és 2762. sz.). Végül 1281-ben megerősítette Moys végrendeletét a birtokok hagyományozásáról, s ezzel befejeződött a birtokadományozási eljárás. — A 2378. sz. oklevél interpoláltságának megállapítása és az eljárás vázolt menete feloldják a látszólagos ellenniondásokat. 2378. — a Buzad nb. Lancereth comes fiának: Herbordus-nak adományozza a Máté szlavón bán mellett Stíriában és Karintiában véghezvitt hadi szolgálatok fejében a királyi udvarnokoknak a Pliske mellett fekvő Royk nevű lakatlan földjét, a beiktatást végző Benedek zalai apát írásbeli jelentése alapján leírva a határokat. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° tertio, quarto Non. Jun., r. aut. n. a. primo. Méltóságok: István kalocsai, János spalatói érsek, Lampert egri, Bereck csanádi, Jób pécsi, Fülöp váci pk. nógrádi isp., Pál veszprémi, Timót zágrábi, Lodomerius váradi, Dénes győri és Péter erdélyi pk.; Máté nádor Bana-i isp., Rolandus országbíró, Herricus szlavón bán, Miklós erdélyi vajda szolnoki isp., Egyed macsói és bosznai, Pál Szörényi bán, Joachinus tárnokm., Renoldus asztalnokm. szolgagyőri isp., Ugrin lovászm. szerémi isp., Lőrinc pohárnokm. kevei és krassói isp., Moys somogyi, Dedalus zalai és Mihály nyitrai isp. Eredeti: 51,6x33,7 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét zsinórja. Dl. 67.591. (Rajky lt.) Átírta: Újlaki Lőrinc országbíró 1520. jún. 3. (Dl. 67.661. Rajky lt.) Az eredeti oklevél nem egészen teljes 1546-i magyar fordítása: Dl. 49.983. (Rumy lt.) Győri tört. rég. fűz. II. 302.—Kivonat: Smiciklas VI. 41. — 1546-i magyar fordítás: Zala vm. okit. 1.72. Az oklevél írója minden bizonnyal tévedésből felcserélte a nádor és az országbíró nevét. 1273. június elejétől ugyanis Loránd a nádor. Máté országbíróságára ugyan csupán augusztusban datált oklevelekben találunk adatot (2403, 2404. sz.), — a többi oklevélben az országbíró nincs megnevezve — de ekkor Bana-i ispán is, tehát a jelen oklevél kiállítása alkalmával a Bana-i ispán országbírót tévedésből nádorként, a nádort viszont országbíróként szerepeltették. 2379.
