Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1288. (szept. 3. előtt.) 1288. (szept. 3. előtt.) 1288. (szept. 3. előtt.) dibus heredumque suorum successoribus dedimus, donavimus et contulimus iure perpetuo et irrevocabiliter pacifice possidendam. (I)n cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras [duplicis] sigilli nostri munimine roboratas. (D)atum per manus venerabilis patris Thome dei gratia episcopi Waciensis, aule nostre cancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° LXXX 0 octavo, regni autem nostri anno sextodecimo. 3498. — Lőrinc fia: Lőrinc mester serviensének: Tholpos (dictus) Tamás mesternek kérésére új pecsétje alatt átírja és megerősíti 1286. szept. 4-i oklevelét Wezweres és Warhyg nevű földek adományozásáról (3418. sz.) különös tekintettel Tamás mesternek a kunok ellen vívott Hovd-i csatában, majd a visszavonuló kunoknak a havasokon túl történt követésénél, Lyznek krakkói hercegnek Konrád herceg ellen történt megsegítésekor teljesített szolgálatokért, amikor Micolalyz nevű nemes embert foglyul ejtette, akiért Lőrinc mester 2000 márka váltságdíjat kapott, s végül, mert a tatárbetöréskor Wysagrad-ba küldetvén követségbe, a tatároktól sebesülést szenvedett. — D. p. m. ven. patris Thome episcopi Waciensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° octuagesimo octavo, r. aut. n. a. sextodecimo. Eredeti: Kiemelkedő kezdő betűk. Dobay lt. (OL. Fkgy. H. 16.) Átírta: szepesi káptalan 1379. máj. 17. (Usz oklevelek — OL. Fkgy.) Tartalmilag átírta: Lampert országbíró 1320. jan. 15. (Másolata: Dl. 67.415. Szirmay lt.) Wagner: Dipl. Sáros. 302. (kevés kihagyással), Katona: Hist. crit. VII. 960., Bárdosy: Suppl. Scep. 264., Fejér V. 3. 409., Densusianu: Documente I. 1. 484., Documente priv. ist. Rom. C. II. 292. (román ford.). — Kivonat: Gyárfás: Jász-kunok tört. II. 454. 3499. — a Szepességben járván elrendelte, hogy Thegzeu fia: István mester juttassa vissza a szepesi várnak az attól elidegenített földeket és falvakat, ekkor többek között elébe járult Zalauch veje: Fülöp, akinek kérésére átírta Erzsébet anyakirálynénak 1279. dec. 13-i privilégiumát Kurtvelus nevű földből kihasított rész adományozásáról (Fejér V. 2. 583.), s megerősítette azzal a feltétellel, hogy Fülöp évenként egy uncia aranyat köteles fizetni a királynak. — D. p. m. ven. patris Thome dei gratia episcopi Vaciensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. M° CC° octuagesimo octavo, r. aut. n. a. sexto decimo. Eredetije: (Közlemények szerint) Máriássy lt. Szepeskörtvélyes. Közlemények Szepes vm. múlt. V. (1913) 256. (magyar fordítással). IV. László ez alkalommal tulajdonképpen Erzsébet anyakirálynénak nem csupán 1279. dec. 13-án kelt pátens jellegű oklevelét írta át, hanem 1280-ban ezt megerősítő privilégiális oklevelének az átírt oklevelet követő második részét is. Az idézett hely IV. László oklevelének teljes szövegét adja a benne átírt teljes szövegű 1279-i és 1280-as csonka szövegű átírással együtt. 3500. — a szepesi vártól elidegenített földeket és falvakat visszaadatván, Arnoldusnak, a szászok comesének kérésére átírja és megerősíti 1282. júl. 12-én kelt oklevelét Stragar föld és Feketeuerdeu nevű erdő adományozásáról (3150. sz.), s az egész földet és erdőt neki adományozza. Átírta: az eredeti és III. András 1300. aug. 21-i átírása alapján a szepesi káptalan 1317. aug. 3. (Horváth-Stancsics lt. — OL. Fkgy. 51/14—17.) Kivonat: Tört. Tár 1878. 179. Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam tam presentium, quam futurorum harum serié volumus pervenire, quod cum in Scepus accessissemus et omnes terras seu villás de castro nostro Scepusiensi alienatas per
