Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1273. márc. 6. (1273.) márc. 10. Buda. (1273.) márc. 19. Buda. 1273. márc. 29. tergomi érsek és örökös isp., kir. kanc, István kalocsai, János spalatói érsek, Lampert egri, Jób pécsi pk. mosoni isp., Fülöp váci pk. az anyakirályné kanc nógrádi isp., Bereck csanádi, Pál veszprémi, Timót zágrábi, Lodomerius váradi, Dénes győri és Péter erdélyi pk.; Rolandus nádor, macsói bán és a kunok bírája, Máté szlavón bán, Miklós erdélyi vajda szolnoki isp., Joachinus tárnokm. pilisi isp., Sándor országbíró orbászi isp., Lőrinc soproni isp., Henrik ozorai és sói, István bosznai, Gergely barancsi és kucsói bán, Imre somogyi, János zalai, Omodeus vasvári isp., Ugrin lovászm. szerémi isp., Pál Szörényi bán, Renoldus asztalnokm. szolgagyőri isp., Lőrinc pohárnokm. kevei és krassói isp., Salamon fehérvári és Mihály nyitrai isp. Eredeti: 54,2x40,8 cm. Díszes kezdő Ladizlaus. Függőpecsételés nyoma. Dl. 67.590. (Rajky lt.) Győri tört. rég. füz. II. 299., Fejér m. tört. egyl. évkönyve 1893. 326., Smiéiklas VI. 21. 2351. — Wygman-i András comes fia: Miklós comes kérésére átírja és megerősíti V. István 1270. szept. 27-i privilégiumát (1975. sz.) Bylegue és Wesen nevű birtokának visszaadásáról. — D. p. m. mag. Benedicti prepositi eccl. Orodiensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° III 0 , pridie Non. Mart., r. aut. n. a. primo. Méltóságok mint a 2351. sz. Eredeti: Kb. 62x 33,1 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsételés nyoma. Dl. 76.153. (Zichy lt.) Fejér VI. 2.396., Zichy okmt. I. 32. — Kivonat: Wenzel XII. 79. 2352. — eldöntés végett (X.) G(ergely) pápa elé terjeszti a hatvani premontrei apátnak(!) és szerzeteseinek ama panaszát, hogy L(ampert) egri püspök elfoglalta egy plébániájukat, melyhez pápai engedély alapján joguk volt, kényszerítve őket, hogy prediumuk és általuk telepített szőlőik után tizedet fizessenek, majd a IV. Kelemen pápának átiratban bizonyítékul elébe terjesztett oklevelét visszautasította, s az eredetinek bemutatását követelte, majd az általuk a király megbízottjának jelenlétében bemutatott eredeti oklevelet erőszakosan magánál tartotta. — D. Bude, sexto Id. Mart. Eredeti: 40,4x23,1 cm. Díszes kezdő S. Függőpecsételés nyoma. Esztergomi prímási régi egyházi lt. 2097/8. ill. 2111. (OL. Filmtár 584. doboz.) Pray: Specimen hier. Hung. I. 205., Katona: Hist. crit. VII. 641., Bárdosy: Moldav. et Szeps. 133., Fejér V. 2.82. és VII. 5.400. (1274.) — Kivonat: Bártfai Szabó: Pest m. 15. (1274.) Az oklevél keltét már Katona is — helyesen — 1273-ra tette. 2353. — megparancsolja J(ános) mester zalai ispánnak, hogy Oliverius comest és testvérét: Herbordus-t iktassa be a királyi adományul kapott Fernukag nevű zalai kis várföld birtokába, amelyen csupán két mansio van. — D. Bude, in dominica Letare. Eredeti: 18,2x3,8 cm. Zárópecsét darabjai. Dl. 1878. Wenzel X. 420., Hazai okit. 85. Az oklevelet Wenzel — állítólag az eredetiről — III. András neve alatt közli, holott az eredetiben ki van írva a Ladi(zlaus) név. Az oklevél 1273-ban kelt, mert János 1272. nov. 27. (2329. sz.) és 1273. márc. 30. (2357. sz.) között szerepel az oklevelekben zalai ispánként. Az 1273-i évszámot az oklevél pecsétje is igazolja. (Lásd Levéltári Közlemények 1923. 319.) 2354. — Balduinus mester udvari nótárius kérésére átírja és megerősíti Ponyt bán zalai ispán 1272-i privilégiális oklevelét, mely szerint Kaal-i Thyma fiát: Balduinus mestert V. István (1272.) febr. 10-i parancsa (2157. sz.) szerint beiktatta a Kaal falusi várnépek (castrensium) földjének, s a hozzátartozó szőlőknek és erdőknek birtokába.
