Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1273. jan. 9. 1273. jan. 10. 1273. jan. 12. omnium baronum nostrorum eidem Jan et suis heredibus heredumque suorum successonbus patrocinio presentium duximus confirmandum dupplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum per manus magistri Nicolai ecclesie Albensis Transsiluane prepositi aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, tertio Nonas Januarii, anno domini millesimo C°C° sexagesimo nono, regni autem nostri anno primo, metropolitano Johanne archiepiscopo Strigoniensis ecclesie, venerabilibus patribus Stephano Colocensi et Johanne Spalatensi archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Job Quinqueecclesiensi, Briccio Chanadiensi, Thymotheo Zagrabiensi, Lodomerio Waradiensi, Dyonisio Jauriensi et aliis episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus, Lorando palatino, bano de Macho et iudice Cumanorum, Matheo bano totius Sclauie (!), Nicolao woyuoda Transsiluano comite de Zounuk, Iwachino magistro tauarnicorum comite de Pylis, Alexio(!) iudice curie nostre comite de Orbaz, Ladizlao comite Posoniensi, Laurentio comite Supruniensi, Henrico bano de Bazara(!) et de Soo, Stephano bano de Bozna, Gregorio bano de Barunch et de Kuchou, Emerico comite Symigiensi, Johanne comite Zaladiensi, Omodeo comite Castriferrei, Wgrino magistro agasonum comite Seremiensi, Paulo bano de Zeberino (!) comite de Wolko, Renoldo magistro dapiferorum comite de Zoboch, Laurentio magistro pincernarum, comite de Kewe et de Crasso ac aliis quampluribus comitatus regni nostri tenentibus et honores. A szöveg hibáit nem lehet az átíró oklevél rovására írni. Az 1269-i keltezést a méltóságsor alapján 1273-ra lehet javítani. Az oklevél hamis volta nyilvánvaló. Az 1338-i átirat sem mentes minden gyanútól, de írása szerint feltétlenül a XIV. században keletkezett. 2345. — az anyakirálynéval és a bárókkal egyetértésben András Bana-i comesnek és fiainak adományozza Moyusa utód nélkül elhalt fiának: Jakabnak Borch nevű földjét Jakab szolgáival és szolgálóival (5 fő) együtt azokért a szolgálatokért, amelyeket András és fiai IV. Bélának, V. Istvánnak és neki tettek, átírván az esztergomi káptalannak a beiktatás teljesítéséről szóló (1272.) nov. 7-i jelentését. — D.p.m. mag. Nycolai prepositi eccl. Albensis Transiluane au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° tertio, quinto Id. Jan., r. aut. n. a. primo. Méltóságok mint a 2344. sz. Eredeti: 45,6x41,2 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsételés nyoma. Dl. 58.410. (Forgách lt.) Fejér V. 2. 118. — Kivonat: Densusianu: Documente I. 1. 385. 2346. — Chete comes fia: Aladár mester kérésére átírja István ifj. király 1262-i, Forrout és négy más falu földjeit adományozó privilégiumát (1792. sz.), s az anyakirályné akaratából és valamennyi báró tanácsára visszaadja neki ezeket az V. István haragja folytán utóbb elveszített birtokokat, minthogy a IV. Bélának, V. Istvánnak és neki tett szolgálatait nem lehet meg nem történteknek tekinteni, végül mindazokat az okleveleket, amelyek az V. István által Aladár mester javára történt adományozás után e birtokok ügyében adattak ki, érvényteleneknek nyilvánítja. — D. p. m. mag. Nicolai Albensis eccl. prepositi Transiluane, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° tertio, quarto Id. Jan., r. aut. n. a. primo. Méltóságok mint a 2344. sz., de Lőrinc pohárnokm. után még említve Salamon [fehérvári], Mihály nyitrai és Jakab győri isp. Eredeti: 47,8x50,9 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét zsinórja. Dl. 824. Wenzel IX. 10. — Kivonat: Fejér V. 2. 143. és 145., Densusianu: Documente I. 1. 386., Documente priv. ist. Rom. C. II. 155. 2347. — Albas (dictus) János kereskedőnek — aki V. István idejében különböző szolgálatokkal, pénzátadással és a király parancsának teljesítése folytán szenvedett fogságával szerzett érdemeket — kérésére, s anyja és a bárók akaratából visszaadja az V. Istvántól kapott, de elveszített Heydreh nevű birtokot Zothmar mellett, Medies és Erdeud közt egy malommal és egyéb tartozékokkal; leírja a határokat a váradi káptalannak még V. István rendelete alapján kiadott oklevele nyomán, s az ott lakó népek számára az erőszakolt szállás-