Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1272. (1272.) 1272. 1272. 1272. A tartalmi átírás szövege: unam olym Rolandi palatini privilegialem anno gratie M° ducentesimo L° quarto emanatam et aliam preclare principisse domine Elizabet regine Hungarie matris prescripti domini Ladislai regis anno incarnationis Christi M° CC° LXX° primo patenter confectam, habentem in se confirmative tenoréin prescriptarum litterarum ipsius domini Rolandi palatini, tertiam vero eiusdem domini Ladislai regis sub anno domini M° CC° LXX° secundo privilegialiter editam tenorem et continentiam earundem litterarum ipsius domine Elizabet regine patentium de verbo ad verbum in se confirmative continentem nobis presentavit. 2339. — pátens oklevelében átírja és megerősíti V. István 1271-i privilégiumát (2137. sz.), melylyel Kerwa-i Thywan fiának: Opor-nak és testvéreinek Kerwa föld két ekényi részét viszszaadta. — a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo secundo, r. aut. sui a. primo. Tartalmilag átírta: a) Garai Miklós nádor 1424. márc. 12. (Dl. 11.458.) b) Ua. 1424. jún. 29. (Dl. 11.459.) A tartalmi átírás szövege a 2137. számnál olvasható. 2340. * — oklevelét, mellyel megparancsolta Salamon Fejér megyei comesnek, hogy Imre fiait: Seel-t és Miklóst ne háborgassa a Kuaza völgyben lévő Regum nevű föld birtokában, említi Salamon comes 1272-i oklevelében. (Wenzel XII. 72.) 2341. — megerősíti a nyúlszigeti apácákat az V. István által adományozott Zala megyei Pach föld birtokában. — a. 1272. Kivonat: Fejér V. 2. 61. 2342. — a Chut-szigeti monostort — miként atyja — a premontreiek egyházának alárendeli s olyan falvakkal adományozza meg, amelyekben IV. Béla által telepített kunok vannak. — D. a. MCCLXXII. Pray: Dissertatio ann. vet. 114., Katona: Hist. crit. VII. 619., Fejér V. 2.60. 2343. — átírja V. István 1271-i oklevelét (2119. sz.), mellyel Bylle-i Domokos ispán fiait a királyi serviensek közé emelte. Fejér V. 1. 139. lapon olvasható jegyzetben V. István oklevelének közlése után megadja a forrást, ahonnan az oklevél szövegét vette (Kaprinay Tom. II. sub B. p. 87.), s utána megjegyzi: Transumsit Ladislaus An. 1272. E megjegyzés alapján Szentpétery — Fejéren keresztül Kaprinayra való hivatkozással — úgy tekintette, hogy V. István oklevele két átírásban maradt fenn: IV. László 1272-i és a zalai konvent 1372-i átírásában (2119. sz.). Kaprinay gyűjteményének hivatkozott helyén azonban kizárólag V. István oklevelének szövege olvasható, így Fejérnek fent idézett megjegyzése független Kaprinay kéziratától, s nem állapítható meg, hogy min alapul. Minthogy az oklevél a zalai konvent 1372-i átírásában maradt fenn (Dl. 768.), valószínű, hogy Fejér az 1372-i átírás évszámát torzította el 1272-re és az átíró oklevelet IV. Lászlónak tulajdonította. A fentiek után biztosra vehetjük, hogy IV. László nem erősítette meg V. Istvánnak Bylle-i Domokos fiait nemesítő oklevelét, s ilyen átíró oklevele IV. Lászlónak nem is volt.