Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1272. 1272. 1272. 1272. simo secundo, r. aut. n. a. primo. Méltóságok: Esztergomban üresedés, István kalocsai, János spalatói érsek, Lampert egri, Bereck csanádi, Jób pécsi pk. mosoni isp., Fülöp váci pk. királynéi kanc, Timót zágrábi, Lodomerius váradi, Dénes győri, Péter erdélyi pk.; világiak mint 2329. sz., de hiányzik a baranyai isp., Rolandus nádor viszont macsói bán és Ugrin Iovászm. szerémi isp. is, továbbá szerepel még Lőrinc pohárnokm. kevei és krassói isp. is. Átírta: szepesi káptalan 1315. márc. 8. (Dl. 39.629. Petróczy lt.) Bárdosy: Suppl. Scep. 315. — Kivonat: Fekete Nagy Antal: A Petróczy levéltár középkori oklevelei. Levéltári Közlemények, 1930. 193. 1272. dec. 18-án Fülöp érsek még életben volt. Ha az esztergomi szék 1272-ben üresedésben volt, úgy az oklevél csak 1272. dec. 18. után kelhetett. 2335. — a Pok nb. Tamás mester kérésére átírja és megerősíti V. István 1270. júl. 1-i

1 privilégiumát (1934. sz.), mellyel megerősítette Tamás mestert a IV. Bélától nyert birtokaiban. — D. p. m. mag. Nicolai prepositi Albensis eccl. Transilluane dil. et f. n. a. d. M° CC° septuagesimo secundo, r. aut. (!). Eredeti: Díszes kezdő L. Függőpecsét zsinórja. Szepesi káptalan hiteleshelyi lt. Ser. 12. sub B. f. 2. n. 2. (OL. Filmtár 699. doboz 15. cím.) Fejér V. 2. 57. — Kivonat: M. Tört. Tár IX. 105. 2336. — Kalnuk falusi Chyl fia: Miklós kérésére átírja és megerősíti István ifj. király 1269-i privilégiumát (1896. sz.), mellyel Chyl comesnek (Chyl comiti de villa Kelnuk) Fehér megyei egykori várföldeket adományozott. — D. p. m. mag. Nicolai prepositi Albensis eccl. Transsiluane, dil. et f. n., au. n. vicecanc. a. d. M

mo ducentesimo septuagesimo secundo, r. aut. n. a. primo. Átírta: erdélyi káptalan 1355. dec. 2. (Dl. 683.) Fejér VII. 4.144., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 99., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch 1.120., Documente priv. ist. Rom. C. II. 151. (román ford.) — Kivonat: Neugeboren: Tentamen 52. 2337. H a Hont megyei Pyr falusi Weyteh fia: Narad kérésére átírja és megerősíti IV. Bélának Pyr föld ügyében kiadott (1248-i) privilégiumát (894. sz.). — D. p. m. mag. Nicholai prepositi eccl. Albensis Transsiluane, au. n. vicecanc. a. d. M° CC° septuagesimo secundo, r. aut. n. a. tertio. Eredeti: 31,3x26,3 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabja. Dl. 73.455. (Orczy lt.) Tartalmitag átírta: Zsigmond 1407. júl. 18. (Dl. 42.925. Múz. Törzsanyag.) Fejér X. 3. 260. — Kivonat: Kukuljevic: Regesta No. 1087. Az oklevél írása (több évtizeddel régebbi írást utánoz) és a hibás uralkodási év azt bizonyítja, hogy az oklevél hamis. 2338. — átírja és megerősíti anyjának: Erzsébet királynénak 1271-i pátens oklevelét, amely Rolandus nádor 1254-i, bizonyos Zeech falusi föld ügyében ítélkező oklevelének

2 átiratát és megerősítését tartalmazta. Tartalmilag átírta: Szécsényi Frank országbíró 1402. júl. 30. (Dl. 42.777. Múz. Törzsanyag.) és 1402. aug. 2. (Dl. 49.584. Rumy lt.) *V. István oklevelének keltezése pontosan: M° CC° septuagesimo, (üresen hagyott hely) Kalendas Julii. Az oklevelet tehát nem július 1-én, hanem június 14. és 30. között állították ki. 2 Hazai okmt. VIII. 57.