Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
(1282.) Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis salutem in salutis largitore. Ut collationes principum perpetua firmitate solidentur, litterarum solent testimonio communiri, inconcussum quippe permanet, quod regio fuerit patrocinio communitum. Proinde ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod Michael filius Jula de Mera ad nostram accedens presentiam exhibuit nobis privilégium domine regine karissime consortis nostre super collatione cuiusdam ville Scylwa vocate in districtu Sarus existenti confectum et petivit a nobis humiliter supplicando, ut ipsum privilégium ratum habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est: Elisabeth dei gratia regina Hungarie omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in omnium salvatore. Obsequia subiectorum compensari convenit munificentia premiorum, cum mercedem propriam equitate suadente prosequi debeant laborantes. Proinde ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod cum Michael filius Jula de Mera iuvenis noster fideiem semper nobis inpenderit famulatum et in dubiis bellorum actibus se exhibuerit efficacem, ad instantiam petitionis eiusdem quandam villám nostram Scylwa vocatam in districtu de Sarus existentem, ubi speculatores morabantur, ad usumfructum eiusdem, ut eo uteretur et frueretur, dudum dedimus et concessimus eidem ex gratia speciali. Et quia processu temporum eiusdem Mychaelis experte fidelitatis industria crevit semper in cumulum et augmentum in nostris servitiis devotius insudando, nos etiam incrementis beneficiorum iuxta suorum exigentiam meritorum sibi prospicere cupientes eandem villám Scylwa, quam sibi primitus, ut premisimus, ad comodiorem usum suum concesseramus tantummodo ad utendum, ipsam eidem tanquam in proprietatem, ut ususfructus quasi consolidationis iure cum proprietate concurrat, sibi et per eum suis heredibus heredumque suorum successoribus cum omnibus utilitatibus suis et pertinentiis, sicut iidem speculatores possidebant, sub eisdem metis et terminis antiquis dedimus, contulimus et tradidimus ex plenitudine nostre gratie perpetuo possidendam, a statu priori speculatorum inibi degentium absolutam penitus et exemptam volentes, ut nullus eundem vei descendentes ab eo super ipsa possessione inquietare audeat vei in aliquo perturbare. In cuius rei testimonium et perpetuam firmitatem presentes dedimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus venerabilis patris Th(ome) divina miseratione episcopi Waciensis, aule nostre cancellarii fidelis nostri anno domini millesimo CC° octuagesimo secundo, pridie Kalendas Julii. Nos itaque ipsum privilégium non abrasum, non cancellatum, nec in aliqua parte sui vitiatum de verbo ad verbum presentibus inseri fecimus et patrocinio nostri privilegii duximus confirmandum. Ut igitur huius nostre confirmationis series robor optineat perpetue firmitatis, presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas et communitas. Dátum per manus discreti viri magistri Bartholomey aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno domini millesimo ducentesimo octuagesimo secundo, septimo Nonas Julii, regni autem nostri anno undecimo. Az oklevél keltezésében zavarok mutatkoznak. A nap megjelölése így helytelen, mert a VII. Nonas Julii a hónap első napja lenne, melyet azonban így sohasem szoktak jelölni. Valószínű, hogy az oklevél tisztázója az oklevél leírásakor még nem kapta meg a keltezést, azért csak a Non. JulA írta be, helyet hagyva az elébe irandó római számnak. A jelen esetben az történhetett, hogy az utólag megadott napi kelet júl. 9. volt, melyet (a római naptárjelölés szerint) már nem Nonae-bó\, hanem Idus-bó\ kellett visszaszámítani, helyesen így írva: VII. Id. Jul. Az írnok aztán az oklevélben a szám részére hagyott helyre körültekintés nélkül beírta a VII. számot, nem véve észre azt, hogy az üres hely után nem Idus, hanem Non. van. (Szentpétery.) — Megjegyzendő továbbá, hogy az uralkodási év 1282. júliusában nem 11., hanem 10. volt, bár ez időben több oklevél a 11. uralkodási évet adja. (V. ö. 3144, 3151. sz.) E problémák az oklevelet nem teszik ugyan gyanússá, azonban a keltezés tekintetében erős bizonytalanságot keltenek. 3146. * — 1282. júl. 10-i oklevelében említi saját mandátumát, mellyel megparancsolta a győri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Eurken-i Chenke fia: János királyi ember járja meg a szolgagyőri várhoz tartozó két ekényi Győr megyei Heche föld határait, s ha lakatlannak találja, iktassa be Heche-i Erb fiait. (Wenzel IV. 237.) 3147.
