Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1279. 1279. 1279. 1279. ember járja meg Sykar királynői birtokot s iktassa be Mortunus fiát: Mortunus mestert és Boxa fiát: Tamást ennek birtokába. (Fejér V. 2. 520.) 3023. — Mortunus fiának: Mortunus-nak és rokonának: Boxa fiának: Tamásnak adja Mortunusnak a (morvamezei) csatában teljesített szolgálataiért, amikor is lova elhullta után sebesülten tovább harcolt, a Sykar nevű királynői földet, amelyen két mansio van, s melybe az adományosokat Chychou-i Pál fia: János királyi ember a hantái káptalan kiküldöttjével együtt a szomszédok és különösen a királynéi népek jobbágyainak jelenlétében beiktatta. — D. a. d. M° CC° LXX 0 nono. Átírta: Erzsébet királyné 1281. (Dl. 1043.) Fejér V. 2. 519. 3024. — a Tykud nb. Sampson fiainak: Péternek és Jakabnak, Fenee (Feenee) 1 fiainak: Sampsonnak és Mathe-nak s örököseiknek adományozza a Kolozs megyei Bare nevű földet, melyet a Morua folyó mellett az Athakar (Athakur) cseh királlyal vívott csatában szerzett sebesülésükkel és szolgálataikkal érdemeltek ki, amellett az említett hadjáratban részt vett erdélyi nemesek szerint az adományozott föld egykor a nevezettek egyik ősének birtoka volt. A föld birtokába őket Deers (Ders) de villa Tuur királyi ember az erdélyi káptalan tanúbizonysága mellett beiktatta. — D. p. m. ven. viri mag. Johannis doctoris decretorum prep. Budensis, electi eccl. Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° ducentesimo (CC 0 ) 1 septuagesimo nono, r. aut. n. a. octavo. Átírta: a) egri káptalan 1345. okt. 26. (Dl. 65.386. Sombory lt.) b) I. Lajos 1345. nov. 5. (Dl. 71.864. Rákóczi-Aspremont lt.) Történeti Lapok 1874. 495. {a) példányról.) János 1278 július—szeptemberében volt budai prépost, választott fehérvári prépost és alkancellár (2880, 2900. sz.), így az oklevél rendkívül gyanúsnak tekintendő. 3025. H részletesen megállapítja a Byhagh-i hospeseknek a Zágráb mellett levő Gréc-hegyi hospesekével azonos kiváltságait és nekik adja Welhowa nevű földet a IV. Béla által adományozott határok között. — D. p. m. ven. viri mag. Ladislai Albensis eccl. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo nono, r. aut. n. septimo. Átírta: I. Károly 1322. nov. 21. > ua. 1326. okt. 24. > I. Lajos 1345. júl. 27. > ua. 1358. aug. 29. > Zsigmond 1405. okt. 18. > I. Mátyás 1471. febr. 25. > II. Ulászló 1492. márc. 16. > 11. Lajos 1517. máj. 28. (Másolata — az Alsó-szlavóniai okmt. szerint — a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv-ban volt.) Alsó-szlavóniai okmt. 19., Smiéiklas XII. 666. A szöveg kuszáltsága (a promulgatio kimaradt, az alkancellár neve stb.) a sokszoros átírás következménye is lehetne, de valószínűbb, hogy hamisítvány, amely más oklevelek felhasználásával készült. 3026. — a Veszprém megyei Betregh földet visszaadja Bereck comesnek, miután meggyőződött arról, hogy ezt az udvarnoki földet előzőleg már jogérvényesen neki adományozta (vö. a 2931. sz.). Tartalmilag átírta: Pál országbíró 1343. okt. 24. (Dl. 3439.) 1 A közlés az a) példány alapján történt, zárójelben a b) példány változatai olvashatók.
