Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1278. (máj. 8. előtt.) i 1278. (máj. 8. előtt.) 1278. (máj. 8. előtt.) (1278.) — felerészben Thekule fiának: Tamás comesnek, s Lede és Márton nevű testvéreinek, felerészben pedig Budun fiának: Andrásnak adja a Sarus-hoz tartozó s a gyepükön túl lévő Weressalma mellett fekvő Peturmezey, Kuzurumezew, Putromezew és Huzyumezew nevű — Ipolitus sárosi plébános jelentése szerint is — lakatlan földeket, megerősítvén Golna fiának: Budka-nak e földek egyharmadát illető jogának az adományosok által a sárosi ágostonos remeték előtt 20 márkáért történt megvásárlását, Budka ugyanis Peturmezew, Dombomezew és Kuzurumezew miatt régi királyi adomány címén viszályt keltett. — D. p. m. ven. viri mag. Thomae electi eccl. Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° septuagesimo octavo, r. aut. n. a. sexto. Eredeti őrzési helye ismeretlen. Tartalmilag átírta: a) részletesebben Pál országbíró 1348. aug. 10. (Dl. 68.879. Berzeviczy lt.) b) rövidebben Tamás országbíró 1352. dec. 7. (Dl. 68.903. uo.) Wagner: Dipl. Sáros. 291., Katona: Hist. crit. VII. 727., Fejér V. 2. 432., Bárdosy: Moldav. et Szeps. 129. Az eredeti szöveg hiányában az orthográfia az 1348-i részletes átírás szerint. 2856. — az erdélyrészi szászok által csaknem teljesen elpusztított erdélyi káptalannak újból adományozza a káptalan által már azelőtt is bírt tordai sóaknát bármely időben vágott só szabad szállítási jogával, s kiveszi a királyi és vajdai tisztviselők hatósága alól; egyszersmind a káptalan népeinek minden királyi collecta alól mentességet biztosít. — (D.) p. m. ven. viri mag. Thome Albensis eccl. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. (a.) ab inc. d. M° CC° septuagesimo octavo, r. aut. n. a. sexto. Átírta: III. András 1291. febr. 22. (Beke szerint gyulafehérvári káptalan levéltára Fasc. 1. n. 45.) — s ezt átírta: a) I. Károly 1321—1322. (másolata Zimmermann—Werner szerint a gyulafehérvári Batthyány könyvtárban.) b) kolozsmonostori konvent XV. sz. (Zimmermann—Werner szerint a gyulafehérvári káptalan levéltárában.) Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 113., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 133., Documente priv. ist. Rom. C. II. 189. (román ford.) — Kivonat: Szeredai: Not. capit. Alb. Trans. 9., Neugeboren: Tentamen 56., Tört. Tár 1889. 570. és 1892. 501., Beke: Erdélyi kápt. 18. 2857. — a szászok által felégetett és ékességeitől megfosztott erdélyi szent Mihály-székesegyháznak, ahová több kanonok a magyarok sokaságával menekült és ott-égett, a károk pótlásául a királyi hospesek által lakott, de a szászok pusztítása miatt most lakatlan, a nevezett egyház mellett fekvő fehérvári királyi földet adományozza. — D. p. m. ven. viri mag. Thome Albensis eccl. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. ab inc. d. M° CC° septuagesimo octavo. Átírta: váradi káptalan 1313. jún. 14. (Beke szerint gyulafehérvári káptalan levéltára Fasc. 2. n. 30.) Fejér VII. 2. 66., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 115., Transsilvania 1871. 67. (mindhárom csonkán), Zimmermann—Werner: Urkundenbuch 1.132., Documente priv. ist. Rom. C. II. 190. (román ford.) — Kivonat: Neugeboren: Tentamen 57-, Tört. Tár 1889. 570., Beke: Erdélvi kápt. 18. 2858. * — mandátumát, mellyel megparancsolta a pannonhalmi apátnak és konventnek, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Roasd-i Endere királyi ember iktassa be Chytuan-i Albert fiát: Egyed comest Mancha fia: Márton győri várjobbágy egy ekényi Ecch-i földjének birtokába, említi IV. László 1278-i oklevelében. (Hazai okmt. 1, 70.) 2859.