Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
9 Borsa: Az Árpád-házi kir. oki. II/2-3. (1275. vagy előbb.) 1275. jún. 21. 1275. jún. 21. * — az Inarch falusi várjobbágyokat királyi serviensekké emeli. Az előző (2611. sz.) oklevél pátens formájú példányát az inárcsi Farkas család nagykőrösi levéltárában említi Wenzel IV. 50. 2612. H— szepesi Rikolfus comes számára megújítja II. Andrásnak a Sáros megyei Újvárhoz tartozó újfalusi vámot illető 1209. évi adományát a bemutatott adománylevél alapján. Eredeti: 35X32,8 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabja. Dl. 64.646. (Péchy lt.) Kivonat: Gárdonyi: Péchy cs. 1. Az oklevél szövege: Ladislaus dei gratia Vngarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Cristi (!) fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam tenoré presentium volumus pervenire, quod comes Rikolfus de Scepes ad nostram accedens presentiam representavit coram magestate (!) nostra litteras privilegiales sancte recordationis Andree Vngarie regis etc. predecessoris nostri anno ab incarnatione domini M° CC° nono datas 1 super theoloneum (!) castri Vywar in comitatu de Scharos (!) existentis in possessione Vyfalwa antiquitus exigi solitum. Sed quia dicte littere privilegiales propter maiam servationem vei etiam propter antiquitatem fuerunt corupte, suplicavit itaque nobis prefatus comes Rykolfus de Scepes, ut eidem aliud nostrum privilégium confirmatorium super ipsum theloneum daremus. Nos itaque ita, uti addecet excellentiam fidelitates et servitia meritoria suorum fidelium dignis premiis compensare, ut et alii eorum exemplo accensi ad fidelitatis opera facilius invitentur, proinde ad universorum notitiam tam presentium quam futurorum harum serié volumus pervenire, quod nos considerantes fidelitates et servitia meritoria sepenominati Rikalfi comitis de Scepes, que nobis et regno nostro Vngarie pro temporum et locorum varietate exhibuit non parcendo persone rebusque suis, laboribus et expensis exhibitis et impensis, pro quibus volentes nos ei ostendere liberales, licet pro tot et tantis servitiis meritoriis plura et potiora a nobis habere mereatur in futurum, tamen ad presens in aliqualem recompensam servitiorum suorum theoloneum sepenominati castri Vywar in comitatu de Scharos existentis in possessione Vyfalwa exigi consueti (!) harum serié confirmandum duximus et confirmamus, volentes quos secundum antiquam consuetudinem dicti theolonei nullus regnicolarum regni nostri Hungarie et consequenter aligenigenarum (!) a sepenominato theoloneo sit liber exceptis regnorum nostrorum nobilibus et etiam hominibus militaribus, qui non ducunt mercantias. Ut igitur huius nostre confirmationis series robur obtineat perpetue firmitatis, nec per quempiam in irritum valeat revocari, presentes concessimus nostras litteras privilegiales duplicis sigilli nostri appensione et munimine roboratas. Dátum per manus magistri Benedicti sancte Strigoniensis ecclesie electi, prepositi Budensis, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° LXX°[quinto, XI. Kalendas Julii, regni autem nostri anno tertio, presentibus venerabilibus patribus Stephano Colocensi et Joanne Spalatensi archiepiscopis, Job Quinqueecclesiensi, Philippo Vaciensi, aule domine regine cancellario, Thimotheo Zagrabiensi, Lodomiro (!) Varadiensi, Dionisio Jauriensi, Petro Transiluano, Andrea Agriensi et Petro Vesperimensi (!) episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus, Nicolao palatino comite Supruniensi, Joanne bano totius Sclauonie, Nicolao bano maritimo, Matheo vayvoda Transilvanie comite de Zounuk, [Nicolao] iudice curie nostre, Joachimo magistro tauernicorum nostrorum, Raynoldo magistro dapiferorum, Dionisio magistro tauernicorum domine regine, Petro magistro pincernarum comite Albensi et aliis quampluribus comitatus regni tenentibus et honores. Az oklevelet már otromba írása is hamisítványnak mutatja, amit ügyetlen fogalmazása és a nevek írásmódja is igazol. Pecsétje és a kezdő L betű azonban eredetinek látszik, tehát lemosott hártyára írt hamis szöveggel van dolgunk. Az oklevél dátum- és méltóságsora eredeti oklevélből van kiírva. Az oklevél írását figyelembe véve, XVII. századi hamisítást lehet feltételezni. 2613. — Detricus fiainak: Dethmar-nak, Dethbor-nak és testvéreiknek visszaadja Bachamezey ésTorkueley nevű földjeiket, s kérésükre átírja és megerősíti V. István 1270-i privilégiumát (2005. sz.) e földek adományozásáról, azokért a szolgálataikért, amelyeket IV. Béla fogságából való kiszabadulta és Lengyelországból történt visszatértekor, s a cseh király emberei által elfoglalt Győr vár ostromakor tettek. — D. p. m. ven. viri mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi, prepositi Budensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° quinto, XI 0 Kai. Jul., r. aut. n. a. tertio. Méltóságok mint a 2613. sz., de Reynoldus asztalnokm. szörényi bánnak is címezve. 1 II. Andrásnak erre vonatkozó adományáról szóló hamis oklevelet lásd a 246. sz. alatt.
