Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1274. aug. 21. 1274. aug. 21. sum specialiterque in conflictibus, quos idem karissimus páter noster et nos iuxta fluvium Rebche et sub castro Jauriensi ac apud castra Dethruh et Zumbothel nuncupata contra regem habebamus Boemorum, idem comes Sebastianus vulnera letalia perferendo viriliter dimicaverit vanos casus fortune pro fidelitate regno debita et corone [nostjre non formidans. Nos, qui ex officio nostri regiminis metiri debemus merita singulorum et unicuique subiectorum nostrorum iuxta meritum respondere, in recompensationem servitiorum ipsius comitis S[eba]stiani aliqualem, licet maioribus et potioribus dignus habeatur, quandam terram drauchariorum nostrorum Humuk Terenne vocatam, vicinam térre sue et contiguam ad culturam [tri]um aratrorum sufficientem eidem comiti Sebastiano et per eum suis heredibus heredumque suorum successoribus dedimus, donavimus, tradidimus atque contulimus iure perpetuo possidendam in metis antiquis, quibus per priores possessores ipsa terra limitata extitit et possessa. In cuius térre corporalem possessionem per Chomoz filium comitis Laurencii hominem nostrum sub testimonio abbatis et conventus de Paztuh eundem fecimus introduci nemine contradictore existente, prout nobis iidem abbas et conventus in suis litteris intimarunt. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus magistri Benedicti sancte Strigoniensis ecclesie electi eiusdemque loci comitis perpetui, [Bujdensis prepositi et aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri, anno domini M° CC° LXX° quarto, XII 0 Kalendas Septembris, indictione secunda, regni autem nostri anno secundo, venerabilibus patribus Stephano Colocensi et Johanne Spalatensi archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Briccio Chanadiensi, Job Quinqueecclesiensi, Philippo Waciensi aule domine regine karissime consortis nostre cancellario, Paulo Wesprimiensi aule nostre cancellario, Lodomerio Waradiensi, Tymotheo Zagrabiensi, Dionisio Jauriensi et Petro Transiluano episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus, Dionisio palatino comite de Oklych et iudice Cumanorum, Herrico bano totius Sclauonie, Nicolao iudice curie nostre comite de Guechke, Nicolao woyauoda Transsiluano comite de Zonuk, Joachino magistro tauarnicorum nostrorum, Renoldo magistro dapiferorum nostrorum comite Zulgageuriensi, Herbordo magistro agasonum nostrorum comite de Barana, Nicolao magistro pincernarum nostrorum, Paulo bano de Sceurino, Moys magistro tauarnicorum ipsius domine regine comite Symigiensi, Dedalo comite Zaladiensi, Gregorio comite Castriferrei, Johanne comite Supruniensi, Jacobo comite Nitriensi et aliis quampluribus comitatus et honores regni tenentibus. 2534. — Gabrianus fiai: Bogamerius és Péter kérésére átírja és megerősíti a nyitrai káptalannak évszám nélkül Reminiscere vasárnapon kelt oklevelét (Mon. eccl. Strig. II. 42.), melyben V. Istvánnak jelentést tett Gabrianus fiainak a király által nekik adott, egykor Zumboth királyi tárnok tulajdonát tevő Megér nevű föld birtokába történt beiktatásáról, leírván annak határait is. — D. p. m. mag. Benedicti ven. viri s. Strigoniensis eccl. electi perpetuique comitis loci eiusdem, Budensis prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° quarto, XII 0 Kai. Sept. indict. secunda, r. aut. n. a. secundo. Méltóságok mint a 2534. sz., de az országbíró Scennia-i, a tárnokm. pilisi isp. is, a veszprémi pk. és a zalai isp. viszont hiányzik. Eredeti: 53,8x25 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét darabja. Esztergomi prímási világi lt. Lad. T. n. 4. (OL. Filmtár 579. doboz.) Fejér V. 2. 204. és VII. 5. 397., Mon. eccl. Strig. II. 42. — Kivonat: Magyar Sión I. 774., Codex Strig. I. 70. A keltezésben a napi kelet száma (XII) utólag van beírva, ami azt mutatja, hogy a jóváhagyás az oklevél elkészülte után néhány nappal később történt. 2535. — Mylozlou fiai: László és Domokos kérésére átírja és megerősíti II. András 1233-i privi1 légiumát (516. sz.), mellyel Hudko-nak, László és Domokos nagyapjának, Reucha földből 3 ekényit adott, közben hivatkozik V. István pátens oklevelére, mellyel nevezetteket e föld | birtokában meghagyta (v. ö. a 2142. sz.); megengedi továbbá nekik, hogy földjük mellett a Reucha folyón túl nyugatra elterülő lakhatatlan erdőt földjük hosszában szabadon hasz] nálják. — D. p. m. mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi eiusdemque loci comitis per-
