Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

hogy ez a politika eredményre vezessen. A vasúti alkalmazottak körében is bekövetkezett az, aminek tanúi voltunk az ipari szakszervezetek alakulásának első idejében, éspedig nemcsak nálunk, de az egész világon, amidőn ugyanis az államhatalom az egyesületi alapszabályok jóváhagyásának megtagadásával iparkodott a fejlődő mozgalom elé gátat emelni. Nyílt egyesülés helyett ugyanis a vasúti alkalmazottak is titkos egyesületet, úgynevezett szabad szervezetet létesítenek, homályban maradó vezetőséggel, meg nem határozható számú taggal, meg nem határozható, hozzáférhetetlen vagyonnal. Hogy az ilyen szabad szervezetnek veszélyei a nyílt egyesületeinél sokkal nagyobbak, mondani sem kell. Es ha sikerül is az ilyen szabad szervezetet időnkónt lehetetlenné tenni, mi biztosíték sincs arra nézve, hogy nem alakul-e rögtön helyébe másik. Közelebbről kell foglalkoznom ezzel a kérdéssel ennélfogva, hogy többrendbeli kórvény fekszik — éspedig már hivatalba lépésemet megelőző idők óta — elintézetlenül a vezetésem alatt álló minisztériumban a vasúti alkalmazottak oly egyesületi alapszabályainak jóváhagyása iránt, amelyek azért, mert különböző vállalatokhoz, különböző szolgálati ágakhoz tartozó vasúti alkalmazottaknak lehetővé teszik a belépést és főkép azért, mert a szociáldemokrata párt közreműködése az egyesület alapításában megállapítható volt, az eddig követett gyakorlat szerint jóváhagyhatok nem volnának. Az alkalmazottak sürgetik a döntést, természetesen a kedvező elintézést, és kitérni ez elől a döntés elől komoly érdekek veszélyeztetése nélkül immár nem lehet. Viszont joggal lehet tartani tőle, hogy a kedvezőtlen döntés is oly bonyodalmakat idézhetne fel, amelyeknek elkerülése, különösen a mai időkben, mindenesetre kívánatos volna. A kérdés oly nagy horderejű, hogy szükségesnek tartom intézkedésem előtt a minisztertanács hozzájárulását is ehhez kikérni. Nézetem szerint nem zárkózhatunk el oly egyesületek alapszabályainak jóváhagyása elől, melyekben bár különböző vasúti vállalatok, de azonos foglalkozású alkalmazottai egyesülni akarnak. így nem vélek elzárkózhatni a vasúti munkások egyesületének engedélyezése elől, ha abba más eleinek, mint munkások fel nem vétetnek. Nem vélek elzárkózhatni a budapesti villamos vasutak alkalmazottainak egyesülése elől sem, mert az alkalmazottak szolgálati viszonyai annyira egymásba vágók, hogy különbséget azok között tenni nem lehet. Azt az 1908. évi rendelkezést, hogy az alkalmazottak nem lehetnek szociáldemokrata szervezetek tagjai, ez alkalommal nem kívánom érinteni, ezzel a kérdéssel külön kell majd foglalkozni, azonban annyira már nem lehet ma menni, hogy azért tagadjuk meg valamely egyesülettől az engedélyt, mert szociáldemokrata befolyásra alakul, vágy az alatt állhat. Legyünk e részben tisztában a helyzettel, bármit teszünk, az alkalmazottak nagy része ezen befolyás alá került már, ezt láthattuk a legutóbbi két nagy politikai sztrájk alkalmával, ezt megakadályozni már nem áll módunkban. Ha úgy mint másutt, nálunk is törvény biztosítaná az alkalmazottak egyesülési jogát, törvény, mely a megalakulás szempontjából nem ír elő egyebet, mint hogy a megalakulást be kell jelenteni és míg az egyesületnek jogképességét is csak annak bírósági bejegyzésétől teszi függővé, akkor arra, hogy miniszteri diszkréciótól függjön, megalakulhat-e egyáltalán valamely egyesület vagy sem, nálunk sem kerülhetne sor. Előrelátható, hogy az alkalmazottak egyesülési jogának törvényi biztosítása elől már a legközelebbi jövőben