Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

dandár három tüzérséggel ; útban van ide egy egész tüzérezred és egy lovashadosztály. Ez körülbelül kereken 20.000 embert jelent, ami esetleges betörésnél a íéltartóztatásra elegendő. Ezenkívül az Ukrajnában lévő hadosztályok összevonása Galíciába is elrendeltetett, amelyek rendelkezésre fognak állni szükség esetére, úgy hogy szerinte a szükséges védelemről gondoskodva van. Miniszterelnök úr közli ennek kapcsán, hogy ismételten közvetlenül és telefonon is követelte a hadseregfőparancsnokságtól a kellő katonai erőről való gondoskodást, Erdélynek minden körülmény között való megvédésére ; közli, hogy minden rendelkezésre álló csendőrségnek a román határszélen való összevonása iránt is intézkedett; végül, hogy a netalán szükségessé válandó evakuálás munkálatainak sürgős foganatba vételét is elrendelte. Kereskedelemügyi miniszter úr a mai helyzetben Erdély legmesszebbmenő védelmét tartja a legfontosabbnak, mert ha megismétlődhetnék a román betörés, annak az ország egész hadviselésére kiszámíthatatlan következményei lennének, oly általános pánik támadna abból, mely forradalmi jelenségeket válthatna ki. Kéri a minisztertanácsot, hogy ez irányban tegyen a miniszterelnök úr útján nyomatékos lépéseket, kérje fel a miniszterelnök urat, hogy újabban és legsürgősebben hívja fel személyesen erre az illetékes körök figyelmét. Egyben utalva azokra a jelenségekre, melyek Romániában mutatkoznak, azt tartja, hogy nem lenne szabad a románoknak időt engedni a készülődésre, nehogy úgy járjunk, mint Bratianuval,

2 hanem szorítsuk Romániát elvállalt kötelezettségeinek haladéktalan teljesítésére, illetve színvallásra, ellenkező esetben vonjuk össze az ukrajnai ós romániai, valamint erdélyi csapatainkat és számoljunk le végleg Romániával, mielőtt még késő lenne. A közélelmezési ügyek vezetésével megbízott miniszter úr teljes mértékben csatlakozik a kereskedelemügyi miniszter úr álláspontjához, csak megjegyzi, hogy még az sem szükséges, hogy ily nagy katonai apparátust vegyünk igénybe ; a Romániában lévő öt-öt és fél német és osztrák—magyar hadosztály elegendő arra, ha ma lép akcióba és nem halasztatik az ügy, hogy Románia mai csapatait egyszerűen lefegyverezze ; ezt kellene lehetőleg sürgősen foganatosítani és ezzel megteremtenők a szükséges rendet ós nyugalmat. A minisztertanács teljes mértékben magáévá teszi a kereskedelemügyi és közélelmezési miniszter urak álláspontját, ez értelemben határoz és felkéri a miniszterelnök urat, hogy ezt méltóztatnék a lehető legnagyobb nyomatókkal személyesen képviselni. A miniszterelnök úr kijelenti, hogy e célból még ma Bécsbe utazik. 2 Vö. 1916 — 14 — 37. bevezetésével. A háború kitörésekor Bratianu volt Románia miniszterelnöke, aki mint az antant-orientáció híve nem sietett eleget tenni a Románia és a központi hatalmak között fennálló titkos szerződésből eredő kötelezettségeknek, hanem két évi huzavona után keresztülvitte, hogy országa az antant oldalán avatkozzék bele a háborúba.