Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
lezettség határai közt kell maradnia. A zsidó hitfelekezetnól pedig az egységes szervezet hiánya és az egységes szervezet megalkotása tekintetében eddig mutatkozott keresztülvihetetlenség idéz elő véleménye szerint olyan helyzetet, mely az állami segélyezésnek organikus rendezését ez idő szerint lehetetlenné teszi. Annyi azonban bizonyos, hogy e felekezet költségvetésileg eszközölt eddigi segélyezése (250.000 korona) nem felel meg a jogegyenlőséget szem előtt tartó méltányosság szellemének. Ebből folyólag mindaddig, míg a zsidó felekezet szervezve nem lesz, illetve mindaddig, míg a szervezés megtörténtével a protestáns egyházakéhoz hasonló rendezés ott is életre hívható lesz, a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg a zsidó felekezet segélyének évi egy millió koronára való felemelését határozta el, éspedig úgy, hogy a mostani összeg három éven át évenként 250.000 koronával emeltessék, míg az 1 milliót eléri. Ezt az elhatározást, ha a minisztertanács ahhoz hozzájárul, hivatalosan közölni szándékozik a zsidóság hivatalos képviseleteivel és — kellő alkalomból — a törvényhozással, melynek hozzájárulása a legközelebbi költségvetés erre vonatkozó indokolásának tudomásulvételével volna biztosítandó. Kéri a minisztertanács hozzájárulását, hogy a bemutatott törvényjavaslatoknak alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé leendő terjeszthetéséhez szükséges legfelső előzetes engedélyt kieszközölhesse. Miniszterelnök úr örömmel üdvözli a bemutatott törvényjavaslatok által megvalósítani kívánt szándékot, azonban reá térve előadó miniszter úr által fokmérőként hangsúlyozott adózásra, azon véleményének ad kifejezést, hogy korlátlan szabad adóztatási jogot a felekezeteknek koncedálni nem lehet, mert — tekintettel arra, hogy a végrehajtási jogsegélyt az állam adja — ez a korlátlan adóztatási jog kontroverziákra vezetne. Például felhozza a párbért, amely egyes helyeken — ott is, ahol az illető párbérfizetésre kötelezett egyén az állam által csak minimális, fillérekre menő adóval róható meg — egy pesti mérő rozsot és 66 fillért, vagyis az állam által az illető adóalany teljesítőképessége szerint megállapított adónál sokkal nagyobb értéket tesz ki. Másik aggálya az örök-alapítványok ingatlanok átadásával való létesítése ellen van. Ez, amikor a közgazdasági törekvések ma a kötött birtokok lehető feloldását kívánják, véleménye szerint retrográd intézkedés lenne, mert a kötött birtokok szaporodását jelentené. Dr. Vázsonyi Vilmos tárcanólküli miniszter úr kijelenti, hogy az 1848: XX. törvénycikk oly végrehajtásába, amelyből a zsidó vallás ki lenne hagyva, bele nem nyugodhatnék, mert ezáltal a bevett vallásfelekezetek között, amelyek közé a zsidó vallás is tartozik, különbség tétetnék, s ez a felekezet mintegy megbólyegeztetnék. Nézete szerint ezen felekezet tekintetében a protestánsokéhoz hasonló rendezésnek nem lehet akadálya az a hangoztatott körülmény, hogy a felekezet organikusan szervezve nincs, mert ha megtaláljuk a segélyezésnél a formát, meg lehet azt a rendezésnél is találni, ő kizárólag az erkölcsi jelentőségre helyez súlyt, nem az anyagi részre, s ezért, nehogy a dolognak oly látszata legyen, hogy a zsidó felekezet nem áll az 1848 : XX. törvénycikk hatálya alatt, a törvényjavaslatot megfelelően abban az irányban kéri módosítani, illetve kiegészíteni, hogy a zsidó felekezetre vonatkozó intézkedések a törvénybe magába felvétessenek. A vallás- és közokatásügyi miniszter úr által hangoztatott akadályt, mely a szervezetlenségre vonatkozik, úgy lehetne kiküszöbölni, ha kimondatnék, hogy mindaddig, míg a zsidó felekezetnél végleges szervezet nem létesül, az örök-alapítványt az állam kezeli, annak hozadékát évi segélyek formájában az állam osztja fel.
