Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
sem részesülhet. Végül megjegyzi még, hogy a vasutak és gőzhajózási vállalatoknál a hadsereg céljaira nyerendő emberekre vonatkozó végrehajtási rendelkezések természetesen az illetékes szakminiszter urakkal egyetértőleg fognak kiadatni, és hogy az összes bányaüzemeknél, amelyek úgy a harcoló hadsereg, mint a hátsó ország szempontjából egyaránt fontosak, ahova a földalatti munkaerőket még a harcoló hadseregtől is haza kellett hozatni, sem restringálások, sem a felmentések megszüntetése tervbe véve nincsen. Kéri a minisztertanácsot, hogy ezen előterjesztését, illetve javaslatát elfogadja, s a szükséges felhatalmazást neki a továbbiakra megadja. A minisztertanács az osztrák részről teendő hasonló intézkedésektől feltételezetten az előterjesztéshez hozzájárul s a kórt felhatalmazást megadja. 253. 1917. dec. 8. (43.) — 32. A leszerelő katonaságnak a polgári életben való elhelyezési nehézségei. L. 1917 — 3 — 17. és 1917-4-21. Az átmenetgazdasági miniszter úr előadja, miszerint a háborúról a békére való átmenettel kapcsolatos gazdasági ügyek között kétségtelenül az első ós fontosságára nézve egyik legjelentősebb : a leszerelés, úgy személyi mint anyagi részben. A személyi leszerelés tekintetében a munkálatok a hadvezetősógnél jelentékenyen előrehaladtak, nem mondható azonban ugyanez a kérdésnek arról a részéről, amellyel a polgári közigazgatásnak kell foglalkoznia. A rendelkezésére álló adatok szerint körülbelül 2,000.000-ra tehető azoknak a katonáknak a száma — visszatérő foglyainkat nem számítva —, akik leszerelésre kerülnek. Ha a leszerelés folyamatának tartamát nem is négy vagy hat hónapra tesszük, amint azt értesülése szerint a hadvezetőség tervezi, hanem 10 hónapra, akkor is havonként mintegy 200.000 emberről van szó, akiknek elhelyezését a társadalomban elő. kell mozdítani, akiknek munkaalkalmat kell nyújtani, sőt, akik egy részének élelmezéséről, ruházkodásáról, lakásáról is gondoskodni kell. E feladatoknak nehézsége lényegesen súlyosbodik, ha a leszerelés munkája télen történik. Ha azonban a leszerelés 8—10 hónapig tart, tulaj donképen sehogysem kerülhető el, hogy a harcosok egy része ne télen kerüljön leszerelésre. Nehezíteni fogja a leszerelés gazdasági feladatát az a körülmény, hogy a hadvezetőség a leszerelést nem egyénileg, hanem tömegesen, csapattestenkónt óhajtja lebonyolítani. Míg ugyanis régebben a hadvezetőség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a leszerelésnél elsősorban a gazdasági szempontokat kell irányadóul elfogadni és ennek megfelelően a harcosokat abban a sorrendben kell hazabocsátani, amelyben ezt a gazdasági élet megköveteli, addig újabban a hadvezetőség á leszerelés alapelvéül azt az álláspontot fogadta el, hogy a leszerelés katonai alakulatok szerint menjen végbe. A hadvezetőség körülbelül száz helyen óhajtja a leszerelést végrehajtani, tehát körülbelül 100 helyen kell gondoskodni arról, hogy a feladatokkal megküzdhessünk.
