Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
A minisztertanács egyhangúlag kimondja, hogy Ugrón Gábor belügyminiszter úrral szolidáris, lemondását ily incidens alkalmából el nem fogadja, mert a kabinet mint kisebbségi kormány alakult meg azzal a céllal, hogy a választójogot megalkossa, ennek folytán, ütközőpontnak csak azt fogadhatja el, ha a Ház a kormánnyal a választójog kérdésében jönne ellentétbe. Vö. 1917-38-3. 223. 1917. okt. 30. (37.)*— 33. Kísérletek munkásmozgalmak megelőzésére. L. 1917-34—43. Honvédelmi miniszter úr a folyó évi október hó 19-én tartott minisztertanácsban 1 elfogadott javaslata kapcsán bemutatja az általa szerkesztett azon „Határozványok"-at, A > amelyek a felállítandó munkásjóléti miniszteri bizottságok működésót szabályozzák, s kéri ezen Határozványok elfogadását. Ezen alkalomból utal arra, hogy a munkásmozgalmak ma már nem csak kizárólag bór-, hanem jórészt az élelmezési kérdésekkel is kapcsolatban állnak, s így ha az egyiket a másik nélkül akarnánk megoldani, az a munkások között megnyugvást nem kelthet, különben a mai viszonyok között nem is lehet a kereset kérdését az ellátás kérdésétől elválasztani. Az eljáró munkásügyi panaszbizottságnak azonban nem áll ezidőszerint hatáskörében, hogy más kérdésben, mint a bérkérdésben állást foglaljon. Habár tény az, hogy a munkabérek a megélhetési viszonyoknak és az elsőrendű életszükségleti cikkek áremelkedésének figyelembevételével a panaszbizottságok által a legtöbb esetben felemeltetnek, mégis ezen bérfelemelés helyett igen sok esetben célszerűbb volna és sokkal nagyobb megnyugvást keltene, ha a munkások az élelmezési ellátás terén kapnának rekompenzációt, mert hiába emeltetnek a munkabérek, ha a munkás a szükséges cikkeket bármi okból beszerezni nem tudja, vagy ha ezzel egyidejűleg a beszerzési forrás a beszerezhető cikkek árait felemeli. Azon vállalatok munkásai ugyanis, akik az illető vállalat jóléti intézményei útján jutányos áron kapják meg a megélhetéshez szükséges különféle cikkeket, a mai viszonyok között óriási előnyben vannak azon vállalatok munkásaival szemben, akik ily kedvezményben nem, vagy csak igen szerény mértékben részesülnek. Ilyen körülmények között tehát nem lehet indokolt, hogy azonos munkateljesítmény mellett a munkások mindenütt egyforma napibérben (keresetben) részesíttessenek, vagyis B) a kereset kérdését az ellátás kérdésével feltétlenül összhangba kellene hozni, miáltal véleménye szerint nemcsak a mértéktelen béremelkedéseknek határt lehet szabni, hanem elő lehet készíteni a békére való átmenet munkáskérdését, mert akkor, amikor az életszükségleti cikkek beszerzése olcsóbbodni fog, a munkabérek leszállításának megkísérlése körül mégis i 1917-34-43.
