Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
murány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságnál 9 korona. 3 Mindennemű élelmiszert maximális áron felül adott a munkásoknak a panaszbizottság közbelépéséig a Losonci Mezőgazdasági Gépgyár r.t. is. Az aknaszlatinai kincstári sóbányában a lisztellátásról szintén csak akkor történt meg á kellő gondoskodás, mikor a munkások a munkát beszüntették. A resicabányai, tatabányai, borsodi, egercsehi bányatelepeken elsősorban az élelmiszerhiány okozta a munkásmozgalmakat, nevezetesen elsősorban burgonyában és lisztben volt hiány. Megesett az is, hogy a bányamunkások kizárólag tésztalisztet kaptak, úgy, hogy könyörögtek azért, hogy ha már kenyórliszt nincs, legalább kukoricalisztre cseréljék ki a tésztalisztet. Ezekből és hasonló felmerült esetekből megállapítható, hogy a munkásság panaszai az élelmezés terén nem megokolatlanok. Az elégedetlenség főoka, hogy nem áll rendelkezésre a kellő mennyiségű élelmiszer, sok helyen pedig az élelmiszerekórt olyan árakat követel a vállalat, amilyet a munkás keresetéből nem képes fedezni, aminek viszont az a következménye is van, hogy a munkások által ennek következtében a vállalattól igénybe vett előlegek levonása olyan nagymérvű, hogy a bérfizetéskor alig jut valami a munkás kezeibe. Mindezek alapján sürgős szükségét látom annak, hogy gondoskodás történjék arról, hogy mindazok a vállalatok, amelyeknél jelentékenyebb számú munkás van alkalmazásban, a kellő mennyiségű és megfelelő minőségű élelmiszerekkel állandóan és fennakadás nélkül elláttassanak, gondoskodás történjék a munkáscsaládok olcsó ruhaneművel való ellátásáról és ennek megtörténte, valamint az is, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek a munkások számára tényleg megközelíthető áron adatnak, szigorú és hathatós ellenőrzés alatt álljon. C) Ha a budapestvidéki gyártelepek munkássága általában a viszonyoknak megfelelő béreket kap is, vannak itt is, éppúgy, mint vidéken, olyan momentumok, melyek orvoslásra szorulnak. Elsősorban az erre vonatkozó rendeletek és a panaszbizottság megfelelő döntései dacára a vállalatok nem csekély része még mindig visszaél a vezényelt katonák és népfelkelő munkásosztagok helyzetével, amennyiben ezeket a többi munkásoknál jelentékenyen alacsonyabb bérekért dolgoztatják. Különösen visszás helyzet ez azoknál az ipari vállalatoknál, melyek az üzemük folytatására nem kötelezettek ugyan, de amelyeknél népfelkelő munkásosztagok vagy nagyobb számban vezényelt katonák dolgoznak, akik így nem fordulhatnak bérjavításuk érdekében a panaszbizottsághoz. A kötelezett üzemeknél sűrűn fordulnak elő esetek, melyekben a vállalatok meg nem engedett módon, elbocsátással és bevonultatással való fenyegetés útján akadályozzák meg a polgári munkásokat abban, hogy a panaszbizottsághoz forduljanak, illetőleg, melyekben a panaszbizottság döntését úgy játsszák ki, hogy a munkást a panaszbizottság döntése után és amiatt nélkülözhetőnek nyilvánítják és elbocsátják, illetőleg bevonultatják. A vidéki vállalatok némelyikénél annyira megy ez a presszió, hogy az alkalmazottak és munkások, bár az illető katonai vezető bizalmas jelentései szerint a legnagyobb mértékben és jogosan elégedetlenek a munkabérekkel, a 3 Az 1917. nov. 16-án kiadott 4465/1917. M. E. sz. r. (R. T. 1917. 2324—2329. o.) szerint a nyers disznózsír és nyers szalonna ára kg-ként, termelő és viszonteladó közötti forgalomban, 8,50 K.
