Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

Bevezetés

Elkészült tehát a király döntése alá tartozó ügyek jegyzéke. Csak ezután került sor arra, hogy véglegesen megállapítsák a minisztertanács elhatározása elé terjesztendő ügyek sorozatának szövegét. A tervezetet az 1897. júl. 14-i minisztertanács tárgyalta meg

41 s egyúttal meghatározta annak végleges szövegét.

42 Mielőtt ennek ismertetésére rátérnénk, néhány szót kell szólnunk a király elöntése alá tartozó ügyek új szabályozásának általános jellemzéseként. Az 1867/64. M. E. sz. szabályzat átalakításának szükségességét Bánffy miniszterelnök, mint láttuk, azzal indokolta, hogy azt az elkészülte óta. eltelt idő alatt az élet túlhaladta, Mégis, a régebbi és az újabb szabályozást összehasonlítva meg kell állapítanunk, hogy a kettő- között mutatkozó különbség a lényeget nem érinti. A Függelékben I.—II. sz. alatt (537—538. o.) kimutatást közlünk arról, hogy az 1867-i szabályzat egyes §-ainak az 1897-i szabályozásban mely pontok felelnek meg, és megfordítva. A két szabályzat több pontja csaknem szó szerint egyezik, más pontokat 1897-ben többé-kevésbé módosítottak, végül vannak 1867-ben meglevő, de 1897-ben már nem szereplő pontok; 1897-ben pedig vannak új, 1867-ben még nem szereplő pontok. A változásokat leginkább a kimaradt és az új pontok jellemzik. Az 1867-i szabályzatnak a tisztviselők és szolgák jutalmazásáról szóló 6. és 7. §-a elmaradt, ebben a kérdésben 1897-től kezdve a minisztertanács dönthetett. Elmaradt a 20. §. is, mivel az ebben foglalt ügyekre vonatkozólag már törvénybe foglalt rendelkezés volt. A magyar kormány a régi szabályzatból csak ennek az egy pontnak kihagyását javasolta, a 6. és 7. §-t a király (nyilván mint teljesen jelentéktelen ügyekkel kapcsolatos intézkedéseket) önként adta át a magyar minisztertanácsnak. Nem teljesült ellenben a minisztertanács egyetlen kívánsága, az 1867-i 10. és 11. §-ban a királyi adományozástól függő javadalmak és közalapok bérletével, eladásával stb. összefüggő ügyletek pénz-értékhatárának felemeltetése; csak a 10. §. c) pontjában megjelölt 5000 forint emelkedett a kétszeresére. Egyik példája ez annak, mennyire ragaszkodott az uralkodó — s nem is országos jelentőségű kérdésekben — a maga hatáskörének csorbítatlanságához a magyar minisztertanáccsal szemben. Az 1897-i szabályzat új pontjai 1867 utáni változások, új létesítmények, új törvények folyományaképpen kerültek be az 1867-ből megmaradt vagy hasonló okokból némileg módosított pontok közé. A két .szabályzat egyezésének és eltérésének részletekbe menő elemzése nem feladatunk, csupán azt kívánjuk leszögezni, hogy az 1897-i szabályzat a régebbitől lényegében, szellemében nem tér el. A magyar minisztériumok hatáskörében intézett igen sok jelentéktelen ügyben is a királynak tartja lenn a döntés jogát. Pl. a király döntött közepes szintű köztisztviselői állások betöltésekor n kinevezés tárgyában, s az ezen állásokba kinevezettek áthelyezése, elbocsátása, felmentése, nyugdíjazása stb. ügyében. 186.7 óta ezerig téren csak annyi változás történt, hogy a miniszteri titkárok kinevezését nem kellett a király elé terjeszteni, valamint a fizetés nélküli állami tisztviselőkét sem. Általában megállapítható, hogy a király a magyar minisztériumok hatáskörébe tartozó ügyekkel nem csak a legfelső szinten foglalkozott, nemcsak ott hozott döntést, hanem azok intézésének alsóbb fokozatain is ragaszkodott a döntés jogához. Még kevésbé tett engedményt az újabb szabályzat azokban a kérdésekben, amelyeknél a döntés jogának hiánya azonos az alkotmányosság és a nemzeti függetlenség csorbításával. Az 1897-i szabályzat 13. pontja szerint 41 OL. ME. 1897 —VI-3889. Bánffy körlevele a miniszterekhez. 42 OL. ME. Mtj. 1897 ; 28. sz. jkv. 1. pont,