Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1916. év

és katonai fegyelem alá helyezte, mivel kötelesek voltak a gyárhoz kirendelt katonai vezető parancsait teljesíteni. Az 1914 : L. és az 1915 : XIII. tc. további megszorításokat jelentett ezen a téren. Magyarországon azonban — ellentétben Ausztriával — a női munkások szolgálati viszonyban való megmaradásra kötelezése nem következett be, két hadiszereket előállító nagyüzem kivételével. ( Szterényi—Ladányi i. in. 74. o.) A honvédelmi miniszter úr előadja, hogy a népfelkelés 2. osztályának (43—50 éveseknek) behívása folytán a hadi célokra dolgozó üzemékből munkások újból nagy számban vonatnak el. E munkásokat a férfimunkásokban beállt nagy hiány miatt csak. női munkásokkal lehet pótolni. Minthogy a puska-lőszergyártással foglalkozó üzemek már most is nagyrészt női -munkaerővel dolgoznak, a női munkások alkalmazása azonban bizonytalannak mutatkozott és a női munkások tömeges kilépésével a lőszergyártás folytonossága, a szükségelt mennyiség előállítása ós ennélfogva a hadsereg harcképessége a legnagyobb mértékben veszélyeztetik, a hadügyminiszter kérte, hogy törvényes alap teremtessék arra, hogy a női munkások, valamint az 50—60 éves férfimunkások is a szolgálati ós munkaviszonyukban leendő megmaradásra kötelezhetők legyenek. E cél, amennyiben a női munkásoknak a katonai büntető bíráskodás és fegyelmi fenyítő hatalom alá helyezése okvetlen szükségesnek mutatkoznék, csak a hadiszolgáltatásokról szóló 1912 : LXVIII. t. c. 4. és 6. §-ainak módosításával volna elérhető ; egyébként az 1914 : L. t. c. 5. §-ában és az 1915 : XIII. t. c. 2. §-ában foglalt rendelkezések elég alapot nyújtanak arra, hogy a szóban lévő munkaerők az érdekelt üzemek számára biztosíttassanak, éspedig az ipartörvény idevágó rendelkezéseinek

1 szigorú alkalmazása mellett. Előadó miniszter úr kéri tehát a minisztertanács döntését abban a tekintetben, vájjon a lőszergyártáshoz szükségelt és a hadiszolgáltatási törvény eddigi rendelkezései szerint nem kötelezhető női és idősebb férfimunkások az idézett törvény módosításával, illetőleg a személyes hadiszolgáltatási kötelelezettsóg kiterjesztésével, vagy pedig az 1914 : L. t, c. 5. §-ában, illetőleg az 1915 : XIII. t. c. 2. íjában foglalt rendelkezések alkalmazásával biztosíttassanak-e? . N A minisztertanács a hadügyminiszter úr által kért intézkedéseknek törvényhozási úton való tárgyalását, különösen tekintettel arra, hogy ellenségeink ebből új tápot meríthetnének a fokozottabb ellentállásra, kívánatosnak nem tartja és a kérdésnek törvényhozás útján való szabályozásától annál is inkább vél eltekinthetni, mert az 1914. évi L. törvénycikk 5. §-a és az 1915.. évi XIII. törvénycikk 2. §-a elegendő alapot nyújt arra, hogy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján nem kötelezhető munkások is, tekintet nélkül korukra és nemükre, alkalmazásukban való megmaradásra köteleztessenek. Vö. 1916 : VI. te., az 1912 : LXVIII. tc. 4. §-ában meghatározott személyes hadiszolgáltatási kötelezettség koibatárának a jelen háború tartamára való kiterjesztéséről. — A kiterjesztés a férfiakat illetően nem olyan mértékben történt, amint azt a hadügyminiszter kívánta, a nőkre pedig nem vonatkozott, mégis az 1916. jan. 18rán szentesített, és 22-én kili irdet el t törvény bizonyos elleni étben áll a miniszteri anács fenti hat ározal ával. 1 1884 : XVII. te. 159. S.